Bajzáth Sándor 24 éve tiszta, most másoknak segít megszabadulni a függőség poklából, könyveket ír és egyetemen tanít.
Tizenöt évig volt intravénás kábítószer-használó. Ma addiktológiai konzultáns, szociális munkás, a SOTE addiktológiai konzultáns képzésének oktatója – és minden egyes konzultációban azt a tapasztalatot viszi, amelyet sem tankönyvből, sem előadásból nem lehet megszerezni. A radiocafé Pontjókor! műsorában Fehér Mariann Bajzáth Sándorral beszélgetett a függőség gyökereiről, a mélypont szerepéről és arról, hogy miért nem ér véget a felépülés azzal, hogy valaki leteszi a poharat.
A mindent meghatározó gyerekkor
Bajzáth Sándor 1965-ben született. Kettő és öt éves kora között egyáltalán nem találkozhatott az édesanyjával. Egy hosszú, pereskedéssel teli, diszfunkcionális válás következménye volt ez, amelynek végén karhatalom segítségével kerülhetett vissza anyjához. Egy vadidegen nevelőapa, kötődési nehézségek, magány, önbizalomhiány és a szülők, akik maszek fodrászként rengeteget dolgoztak, hétvégeken építkeztek, így ő egy dada felügyelete alatt nőtt fel.
Az iskolában jó tanuló volt, könyvmoly, belső ember. A Berzsenyi Dániel Gimnáziumban az első évben majdnem kitűnő, a másodiktól egyre romló eredménnyel – és egyre deviánsabb baráti körrel. A nyolcvanas évek pesti underground világa, a Ferenciek tere, a korai magyar rockzene. Érettségi után következett a drog, és először úgy tűnt, megvan az a közösség, ahol valaki lehet. De a magányérzés ott is megvolt:
„Mentem, mentem a koncertekre, de mindig egyedül mentem haza.”
Tizenöt kemény év következett: heroin, amfetamin, kokain, barbiturátok, benzók. Drogterjesztés, rendőrségi ügyek, három felfüggesztett ítélet, rengeteg elvonókúra csak a megfelelés miatt, a kapcsolatok teljes leépülése. 1990-ben megszületett a lánya, de a drog fontosabb volt az apaságnál, ezt ma is kimondja. 1994-ben egyházi rehabilitáción töltött egy évet, de lelkileg semmi nem változott. Utána két évvel a komlói Leo Amici Terápiás Intézetben töltött 27 hónapot. Azóta tiszta – drog, alkohol, nikotin, gyógyszerek nélkül él.
A függőség mögött
Bajzáth Sándor ma azt mondja: minden eset mögött ott van valamilyen hiány. Nem feltétlenül szélsőséges gyermekkor, lehet akár csak egy munkafüggő szülő is, aki szökőévente volt jelen. Ez is elég ahhoz, hogy az emberben egyfajta belső üresség keletkezzen.
„Én még nem nagyon találkoztam olyan esettel, hogy valami ne lett volna a háttérben.”
A szer – bármilyen szer – instant, azonnal oldódó jóérzést ad erre az ürességre. A szervezet hozzászokik, egyre több kell belőle. Aztán a mérleg billen: már legalább annyit elvesz, amennyit ad. Később már többet vesz el és jön a „már csak azért használom, hogy ne legyek olyan ramatyul” helyzet.
A függőség persze nem kizárólag kábítószerekhez kötött. Szex, sport, telefon, munka, pornó – bármi, ami kényszeres, bármi, amitől bűntudatom van, ha nem csinálom, bármi, amit nem tudok abbahagyni. A mechanizmus ugyanaz.
A mélypont, ami nélkül nem indul el a változás
Bajzáth Sándor meggyőződése, hogy változás csak mélypont után következik. Nem mindenkinél kell, hogy ez kihullott fogakat vagy életveszélyes helyzetet jelentsen. Valakinek a mélypont az, amikor a felesége először kimondja, hogy el fogja hagyni. Van, aki az első gyorshajtásnál éri el. A lényeg: valami beüt, jeges szél csap meg.
Addig nincs működő módszer, amíg a függő azt gondolja, ő jobban tudja, mi jó neki.
A beismerés az első lépés, de csak az első.
Hogyan segít egy addiktológiai konzultáns?
Az első konzultáció a feltérképezésé: miért pont most jött, mi a probléma, mióta tart, milyen a motiváció szintje. Nem vár el tőle mindenki teljes elszántságot – aki megfelelésből ül le, az is kap információt arról, hol tart a függőségi spirálban, és mi várható. A tiszteletdíját előre kéri, mert a hirtelen felbuzdulás és a visszalépés a szenvedélybetegek körében jellemző.
A folyamat személyre szabott. Figyelembe veszi a munkahelyi helyzetet, a családi hátteret, a finanszírozási lehetőségeket, a fizikai elvonás kockázatát. Szükség esetén pszichiáterhez irányít, ha gyógyszeres segítség vagy párhuzamos pszichiátriai kezelés indokolt. Aktív szerhasználat alatt pszichoterápiát nem javasol, mert
a drog elfedi azokat az érzéseket, amelyekről a terápia szólna.
A felépülés nem ér véget azzal, ha leáll valaki
Az egyik legfontosabb és legkevésbé hangoztatott igazság: a szerhasználat abbahagyásával az a belső üresség, amelyre a drog adott választ, nem tűnik el. Felüti a fejét máshol: evésben, pornóban, munkában, sportban, szerencsejátékban. Ezt hívják keresztfüggőségnek.
A hozzátartozók sem kerülik el a változást. Az, aki 20 évet töltött egy alkoholista mellett, szintén megbetegedett a folyamatban. Elveszítette barátait, elhanyagolta magát, belenőtt a kontrolláló szerepbe. Amikor partnere abbahagyja az ivást, az ő „játékszere” is eltűnik. Tehát a hozzátartozóknak is szükségük van segítségre.
Bajzáth Sándor ezt a rendszerszintű megközelítést tartja elengedhetetlennek:
„A függőség egy egész család betegsége”
A kiégés elleni önvédelem
A kiégés kockázata ennél a munkánál valós. Bajzáth Sándor szupervízióra jár, terápiában vesz részt, csoportba jár, heti ötször sportol. A felesége klinikai szakpszichológus, és ugyan otthon nem szakmáznak, de megvan a lehetőség a ventilálásra. Tanít a SOTE-n, könyveket is írt (társszerzőként a Pörögnek a fejemben a filmkockák és a Repülök a gyógyszerrel című köteteket). Az újdonságok keresése és a változatosság szándékos:
„Ne legyen az, hogy beleszürkülök valamibe.”
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Bajzáth Sándor: Addiktológiai konzultáns, szociális munkás, gyászcsoport-vezető, felépülő függő. Bajzáth Sándor az ELTE-TÁTK-n szociális munkásként végzett, majd 2015-ben a SOTE addiktológiai konzultáns szakán szerzett diplomát. Ma magánpraxisban dolgozik, egyéni és csoportos formában egyaránt. Korábban hat évig bennlakásos drogterápiás intézetben, majd 12 évig dr. Csernus Imre alapítványánál dolgozott szenvedélybetegekkel. 2023 szeptembere óta óraadó tanár a SOTE-ETK addiktológiai konzultáns képzésén. Elérhetősége: addikt.hu.
- Addiktológiai konzultáns: Szenvedélybeteg-segítő szakember, aki nem pszichiáter és nem pszichológus, de komplex ismeretekkel rendelkezik a függőségek természetéről, kezelési lehetőségeiről és a segítő kapcsolat építéséről. Egyéni és csoportos formában egyaránt dolgozik.
- Keresztfüggőség: Az a jelenség, amikor valaki az egyik szenvedély abbahagyása után egy másikat kezd el intenzíven használni – például az alkohol után evéssel, sporttal vagy szexszel próbálja meg pótolni azt a belső ürességet, amely a szerhasználatot táplálta.
- Társfüggőség: A szenvedélybeteg környezetének – leggyakrabban a partnerének – jellemző magatartásmintája, amelyben a hozzátartozó maga is elveszíti az önállóságát a függő gondozásában, és szinte azonosul a másik problémájával.
- Leo Amici Terápiás Intézet: Bentlakásos drogterápiás közösség, ahol Bajzáth Sándor 27 hónapot töltött, és ahol megszilárdult a felépülése.
