A felmelegedés és a vízhiány miatt katasztrofális a hazai halgazdálkodás helyzete, de van egy pici remény.
A hazai halgazdálkodás az aszály és a felmelegedés kettős szorításában vergődik – derült ki Lévai Ferencnek, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatójának a radiocafé Millásreggeli című műsorában adott interjújából. A szakember szerint nincs egyetlen olyan magyarországi vízfolyás sem, ahol a halak jobban éreznék magukat, mint hat-nyolc évvel ezelőtt. A helyzet azonban nemcsak a halakról szól, egy alapvetőbb kérdésről is – arról, hogy Magyarország miként bánik a saját vizével.
A meleg víz nem tartja az oxigént
A tavak felmelegedésével nemcsak a hőmérséklet válik elviselhetetlenné a hidegvízi fajok számára, hanem az oxigénszint is drámaian csökken. Minél melegebb a víz, annál kevesebb gázt képes tárolni. Ehhez járul, hogy a sekély tavak fenekén felgyorsuló bomlási folyamatok mérgező gázokat termelnek. A 60-70 centis vízoszlopban, ahol régen hőrétegződés volt, ma tetejétől aljáig egyforma – és egyformán meleg – a víz.
Az Aranyponty rétimajori telepén, ahol a megszokott 1,1 méteres vízszint helyett már csak 60 centiméter víz áll, mintegy 30 millió forintnyi elpusztult hal veszteségét könyvelték el. A közel 800 hektáros vízfelületből 50 hektár már teljesen kiszáradt, és három héten belül akár újabb 30 hektár kerülhet ki a termelésből.
Nyertesek és vesztesek
A felmelegedésnek nem csak vesztesei vannak. A ponty és az európai harcsa – mindkettő alapvetően meleg vizet kedvelő faj – jól alkalmazkodik az új körülményekhez. A ponty ma egyéves korában már 15-20 dekás lehet, szemben a korábbi 5 dekával; kétéves korukra akár kétkilós példányokat is lehet belőlük nevelni. Ilyen körülmények között a harcsa sem alussza át a telet, hanem egész évben aktívan táplálkozik, és ennek köszönhetően rekordméretű példányok kerülnek elő a horgásztavakból.
A vesztesek a hűvös vizet kedvelő fajok: a csuka, a süllő és a pisztrángfélék. A süllő ugyan még tartja magát a mélyebb, oxigéndúsabb vizekben – például a Balaton mélyebb részeibe húzódva –, de hosszú távon ő is veszélyes helyzetbe kerül.
A víz itt van alattunk, mégis szomjazunk
Lévai Ferenc szerint Magyarország paradox helyzetben van: két nagy folyó szeli át az országot, miközben a tájból folyamatosan elfogy a víz. A bevágódó folyómedrek maguk után húzzák a talajvízszinteket, a szomszédos országok duzzasztói elvonják a határ menti folyók vizét, a Tisza egyes szakaszain már csak a szerbiai óbecsei duzzasztó visszaduzzasztása tart valamennyi vizet. Ehhez képest Magyarországon egyetlen Duna-vízerőmű sem épül, miközben
a Dunán 42 vízlépcső található – mind más országban.
A megoldást a halászati szakember abban látja, hogy a vizet meg kell tartani a tájban. A halastavaknak ebben különleges szerepük van. A haltermelés nem fogyasztja el a vizet, hanem helyben tartja, segíti a talajvíz-utánpótlást és egy gazdag ökoszisztémát tart fenn – szemben a vegyszerekkel kezelt szántóföldekkel, ahol Lévai Ferenc szerint semmi más nem él.
Változás jöhet, de időbe telik
A vízügyi szakmáról Lévai Ferenc elismerően szól: szerinte kiváló szakembergárda áll rendelkezésre. A korábbi problémát az okozta, hogy a vízügyet politikai alapon irányították, szakmai helyett. Az új kormánytól változást vár, de türelemre is int: egy ilyen léptékű rendszer átalakításához
a célok megfogalmazásától a kivitelezésig időre van szükség.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Lévai Ferenc: Az Aranyponty Halászati Zrt. vezérigazgatója, a MA-HAL (Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet) szóvivője. A rétimajori (Sáregres, Fejér megye) tógazdaságot a ’90-es évek elején vásárolta meg, és az ország egyik legjelentősebb haltermelő vállalkozásává fejlesztette.
- Aranyponty Zrt.: Magyarország egyik legnagyobb tógazdasági haltermelő vállalkozása, amelynek fő telephelye Rétimajorban, Sáregres közelében található.
- Silurus glanis (európai harcsa): Európa legnagyobb édesvízi ragadozó hala, amely a melegedő vizekben is jól érzi magát.
- Tógazdaság: Mesterségesen kialakított és kezelt halas tavak rendszere, amelyben a halakat tenyésztik.
