Hogyan születik döntés percek helyett másodpercek alatt a sürgősségi ellátásban, és mitől működik ugyanez a Formula–1-ben?
A radiocafé Egészségkód című műsorában dr. Hetzman László főorvos, sürgősségi szakorvos és oxiológus arról beszélt, mi történik akkor, amikor egy orvosnak nagyon kevés információból kell gyorsan jó döntést hoznia. A beszélgetésből az is kiderült, hogyan találkozik egy pályamenti beavatkozás világa a kórházi sürgősségi ellátás hétköznapjaival.
Rövid idő alatt nagy segítség
Dr. Hetzman László neve sokaknak a Formula–1-ből lehet ismerős, de a munkája legalább ennyire szól a mindennapi betegellátásról is. A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Orvostani Klinikájának igazgatóhelyetteseként, légimentő orvosként és a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) Forma–1-es mentési koordinátoraként ugyanannak a hivatásnak több arcát is jól ismeri.
MInt elmondta, ebben a pályában az vonzotta először, hogy itt lehetséges „rövid idő alatt nagyot segíteni”. Ez az élmény már gimnazistaként, elsősegély-nyújtó versenyeken megérintette, később pedig a sürgősségi orvoslás, a baleseti sebészet és a légimentés felé vitte.
A romantikus elképzeléseknél azonban jóval keményebb a valóság: a sürgősségi ellátásban nemcsak az idő, hanem az információ is kevés. Egy rosszullét, baleset vagy súlyos sérülés esetén a helyzetet gyakran töredékes adatokból kell felmérni. Ahogy ő fogalmazott, ilyenkor a szakemberek
egy kirakó darabjait próbálják minél gyorsabban összerakni.
Rengeteg beteg érkezik
A klinikai valóságot jól szemléltető szó a „sűrű”. Dr. Hetzman szerint a Semmelweis sürgősségi klinikáján átlagosan nagyjából 150 beteg fordul meg 24 óra alatt, de az utóbbi időszakban nem ritka a 200 fölötti napi esetszám sem. Ez nemcsak szakmai, hanem szervezési kihívás is. Ráadásul mára sok sürgősségi osztály egyszerűen kinőtte a rendelkezésére álló infrastruktúrát. Nem feltétlenül azzal van a legnagyobb baj, hogy nincs szakmai tudás vagy csapat, hanem azzal, hogy
a növekvő betegszámhoz a fizikai tér, az áramlás és a rendszer kapacitása nehezen alkalmazkodik.
A háttérben több tényező áll. Dr. Hetzman óvatosan fogalmazva elmondta, hogy a Covid utáni időszakban tartósan megváltozott a betegbeáramlás mintázata. Sokan az alapellátás helyett is a sürgősségi osztályok felé fordulnak, mert ott várják a leggyorsabb megoldást. Ez érthető reakció, csakhogy így közben a rendszer még nehezebben tudja elkülöníteni, ki szorul azonnali ellátásra, és ki várhat biztonsággal.
Ki kerül sorra előbb?
Erre szolgál a triázs. Magyarországon már több mint egy évtizede működik a kanadai triázsrendszer mintájára kialakított rendszer. A lényege, hogy a beérkező beteget nagyon rövid idő, jellemzően öt perc alatt kell besorolni egy egytől ötig terjedő prioritási skálára.
Az egyes kategória az azonnali ellátást jelenti, az ötös pedig azt, hogy a beteg állapota alapján várakoztathatóbb. Ez papíron egyszerűnek tűnhet, a valóságban azonban kifejezetten nehéz döntéssorozat. Öt perc alatt kell megbecsülni, mennyire súlyos valakinek az állapota, és közben azt is figyelni kell, hogy történik-e állapotromlás, ami újraértékelést tesz szükségessé.
A rendszer egyik gyenge pontja, hogy sok beteg a középső, úgynevezett hármas kategóriába kerül, ahol már jóval nehezebb tovább rangsorolni a sorrendet. Innen nézve
az elégedetlenség is érthető: aki sokat vár, a saját problémáját természetesen éppoly sürgősnek érzi.
Falak nélkül: ez a prehospitális ellátás
Dr. Hetzman oxiológusként is dolgozik. Ezt a kifejezést sokan nem ismerik, pedig egyszerűen a mentőorvosi, vagyis a kórházon kívüli sürgősségi ellátás hagyományos megnevezéséről van szó. Magyarországnak ebben komoly múltja van, és a szakember szerint ma is erős területnek számít.
A Magyar Légimentő Nonprofit Kft. világában ez különösen látványos. A légimentés számára azért fontos, mert egyszerre kapcsolja össze a repülés iránti érdeklődését és a súlyos sérültek ellátását. Mint mondta, a feladataik több mint fele súlyos sérültekhez köti őket, vagyis valóban azokhoz az esetekhez, ahol perceken múlhat a kimenetel.
A sürgősségi munka mentális terhéről is őszintén beszélt. A gyerekeket érintő eseteket nevezte a legmegrázóbbnak. Azt is elmondta, sokáig azt hitte, nem viszi haza a munkát, később azonban, a saját kisfia megszületése után másként látta ezt. Az ilyen mondatok talán többet mondanak a hivatás súlyáról, mint bármilyen statisztika.
Hogyan kerül valaki a Medical Carba?
A műsorban szóba került az is, hogyan jut el egy magyar orvos a Formula–1 közvetlen közelébe. Hetzman szerint ez húsz év fokozatos építkezésének eredménye volt: a nézőtéri biztosítástól a pálya melletti munkán és a helikopteres feladatokon át a pályakórházig vezetett az út.
Ma a Formula–1-es hétvégéken a Medical Carban dolgozik, vagyis abban az autóban, amelyet súlyosabb baleset esetén elsőként küldenek a pályára. Egy amerikai kollégájával váltják egymást, a rendszerben a működés biztonsága miatt minden kulcspozícióban ketten vannak.
A laikusnak a pályamenti ellátás talán rögtönzöttnek tűnhet, ám a valóság ennek épp az ellenkezője. Az FIA előírja, milyen közel legyen a háttérkórház, és ha szükséges, a pályán külön orvosi központnak is működnie kell. Ez gyakorlatilag egy kis traumacentrum, ahol két traumateam áll folyamatosan készenlétben. Egy versenyhétvégén csak a pályán belüli egészségügyi biztosításon nagyjából 70–100 ember dolgozik.
Ugyanaz a szakma, csak az egész világ nézi
A Formula–1-ben minden gyorsabbnak és látványosabbnak tűnik, de a szakember szerint a szakma lényege ugyanaz, mint a kórházban vagy a légimentésben. A különbség inkább a környezetben, a nemzetközi csapatmunkában és a nyomás természetében van. Utóbbi egyértelmű mindenki számára, ha csak azt vesszük is alapuk, hogy például a Magyar Nagydíjat 90 millióan nézik világszerte.
A baleseteknél a döntést részben az autó lassulásának mértéke is befolyásolja: ha az autót 15G-nél nagyobb erőhatás éri, a pilótát a jelenlegi szabályok szerint mindig alaposan meg kell vizsgálni. A modern autók túlélőcellája, a védőfelszerelések, a pályák kialakítása és a gyors orvosi reagálás együttese miatt ma már
sokkal kevesebb a valóban súlyos sérülés, mint amire a balesetek látványa alapján gondolnánk.
A Forma–1-es pilóták egészségügyi szempontból amúgy sem átlagemberek. Hetzman topatlétáknak nevezte őket: a gyorsulás, lassulás és gravitációs terhelés olyan szintű fizikai igénybevétel, amelyet alapos felkészülés nélkül a legtöbben aligha bírnánk ki.
A legfontosabb üzenet nem a versenypályán születik
A beszélgetés végén talán a legegyszerűbb, mégis legerősebb mondat hangzott el: a legjobb baleset az, ami meg sem történik. Dr. Hetzman László rámutatott, hogy a sürgősségi és a versenypályás tapasztalat egyaránt ugyanoda vezet:
a prevenció nem mellékszál, hanem a legfontosabb védelem.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Oxiológia: a kórházon kívüli sürgősségi orvoslás, illetve a mentőorvosi munka hagyományos szakkifejezése.
- Triázs: az a gyors osztályozási folyamat, amely során a sürgősségire érkező betegeket az állapotuk súlyossága szerint sorolják be. Célja, hogy az jusson leghamarabb ellátáshoz, akinek erre a legnagyobb szüksége van.
- Semmelweis Egyetem Sürgősségi Orvostani Klinika: a Semmelweis Egyetem sürgősségi betegellátó, oktató és kutató egysége Budapesten.
- FIA: a Nemzetközi Automobil Szövetség, vagyis a motorsport egyik legfontosabb nemzetközi irányító szervezete.
- Medical Car: a Forma–1 versenyhétvégéin készenlétben álló speciális orvosi autó, amelyet baleset esetén elsőként küldenek a helyszínre. Feladata a gyors elsődleges felmérés és beavatkozás.
