A kötvényhozamok emelkedése mögött nem pánik, hanem a megtakarítások és a beruházási igények felborult egyensúlya állhat.
Miközben a részvénypiacok újra erőt mutatnak, a kötvénypiacon évek óta nem látott feszültség alakul. A radiocafé Millásreggeli című műsorában Zsiday Viktor közgazdász és befektetési szakember arról beszélt: a magasabb hozamok mögött nem elsősorban inflációs félelmek állnak, hanem egy mélyebb, szerkezeti probléma.
Nem a szokásos piaci zavar
Zsiday szerint ha egy piaci mutató sokéves csúcsra vagy mélypontra kerül, azt érdemes komolyan venni. A G7-országok átlagos kötvényhozama 2010 óta nem volt ilyen magas, és a reálhozamok is 16–17 éves csúcson járnak. Ez azt jelzi, hogy a piac nem egyszerűen ideges, hanem valami alapvető változás zajlik a háttérben.
A szakértő szerint a befektetők hosszú távú inflációs várakozásai közben nem emelkedtek érdemben. Vagyis a hozamok nem azért nőnek, mert mindenki elszálló inflációtól tart, hanem azért, mert magasabb lett az infláció feletti, úgynevezett reálhozam.
Kevés a megtakarítás, nagy a pénzigény
Zsiday értelmezésében a probléma gyökere az, hogy a fejlett világban felborult a megtakarítás és a beruházás egyensúlya. Az Egyesült Államokban alacsony a megtakarítási ráta, mert sokan gazdagabbnak érzik magukat az emelkedő részvényárfolyamok miatt. Csakhogy erre a viszonylag kevés megtakarításra egyszerre több szereplő is igényt tart.
Egyrészt ott vannak az államok, amelyeknek finanszírozniuk kell a költségvetési hiányt. Másrészt megjelent egy hatalmas beruházási hullám a mesterséges intelligencia körül: a OpenAI, az Anthropic vagy a SpaceX említése itt nem véletlen, mert a piac szerint ezekhez a technológiai és infrastruktúra-fejlesztésekhez óriási tőke kell. Ha kevés a megtakarítás, de nagy a pénzéhség, akkor a pénz ára, vagyis a hozam emelkedik.
Mi állíthatja meg az emelkedést?
A beszélgetés egyik legfontosabb következtetése az volt, hogy ez a folyamat addig tarthat, amíg valahol „falba nem ütközik”. Ez a fal lehet az, hogy a hozamok annyira magasra nőnek, hogy visszafogják az állami költekezést, lehűtik az AI-beruházási boomot, és végül recessziós hatást váltanak ki.
Zsiday szerint egyelőre ennek kevés közvetlen jele látszik: a gazdaságokban nincsenek markáns recessziós tünetek, az inflációs adatok pedig az utóbbi hónapokban inkább kedvezőbben alakultak. Éppen ezért ő nem „hiba a Mátrixban” típusú piaci furcsaságnak látja a jelenlegi helyzetet, hanem egy gyorsuló alkalmazkodási folyamatnak.
Mit jelent ez Magyarországnak?
A történet magyar szempontból lehet kedvező, de ez nem független a világtól. Zsiday továbbra is jó történetnek tartja Magyarország stabilizálódását és európai konvergenciáját, ugyanakkor már óvatosabb a hosszú magyar kötvényekkel kapcsolatban. Ha ugyanis globálisan emelkedik a hozamszint, akkor a magyar hozamcsökkenés tere is szűkülhet.
Magyarán: lehet, hogy a felzárkózás nem egy korábban elképzelt, alacsonyabb európai hozamszinthez történik meg, hanem egy magasabbhoz. Ez a befektetőknek azért fontos, mert a nemzetközi környezet könnyen felülírhatja a hazai helyzetet is.
A beszélgetés végén az államadósság és az arany szerepe is szóba került. Zsiday szerint az államadósságokat reálértelemben nem nagyon lehet „visszafizetni”: vagy inflációval értéktelenednek el, vagy válsághelyzet alakul ki. Az arany jegybanki felhalmozását viszont inkább geopolitikai biztosítéknak látja, nem az adósságprobléma megoldásának.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Zsiday Viktor: magyar közgazdász és befektetési szakember, aki rendszeresen elemzi a nemzetközi pénzpiaci és makrogazdasági folyamatokat.
- Reálhozam: a befektetés hozama az infláció levonása után. Ha ez emelkedik, az azt jelenti, hogy a pénz „valódi” értéke nő.
- G7: a hét vezető fejlett gazdaság csoportja: az Egyesült Államok, Kanada, Japán, Németország, Franciaország, Olaszország és az Egyesült Királyság.
- AI-boom: a mesterséges intelligenciához kapcsolódó beruházási hullám, amely adatközpontokat, chipeket, szoftverfejlesztést és jelentős tőkebevonást igényel.
- Jegybank: az adott ország vagy valutaövezet központi pénzügyi intézménye, amely a kamatokon, a pénzkínálaton és más eszközökön keresztül hat a gazdaságra.
