A palackvisszaváltás gyorsan felfutott itthon, de a boltok terhei, a sorban állás és a vita a rendszer finomhangolását sürgeti.
A radiocafé Millásreggeli című műsorában Ferenczi Attila, a Reco Waste Management alapító tulajdonosa elemezte, mi állhat a MOHU legutóbbi módosítása mögött, és mennyire éri meg a boltoknak részt venni a palackok visszaváltásában. A kérdés messze nem csak üzleti: a rendszer egyszerre szól környezetvédelemről, vásárlói kényelemről és arról is, mennyi terhet bír el a kiskereskedelem.
Nem csak pénzkérdés
A beszélgetés apropóját az adta, hogy a MOHU átalakította a kisebb üzleteknél a visszaváltott üvegek után fizetett kezelési költséget. A műsorban felmerült az a kritika is, hogy ha egy bolt kevesebb ösztönzést kap, az visszafoghatja a visszaváltási kedvet, miközben a vissza nem váltott díjak a rendszer üzemeltetőjénél maradnak. Ugyanakkor az is elhangzott: ez nem feltétlenül jelent automatikus nyereséget, mert a pénz a működési költségek egy részét is fedezheti.
Ferenczi Attila, a Reco Waste Management alapító tulajdonosa óvatosan fogalmazott. Szerinte a MOHU oldaláról a rendszer önálló megtérülése legfeljebb nullszaldós lehet, de ezt ő maga is találgatásnak nevezte, mivel a pontos költségszerkezet nem ismert. Abban viszont egyértelmű volt, hogy nemzetközi példák alapján a magasabb ösztönzők és a magasabb kezelési díjak általában jobban támogatják a visszaváltást.
A kisbolt és a hipermarket nem ugyanaz a világ
A műsorban elhangzott, hogy a rendszernek két fő formája van: gépi és kézi visszaváltás. Utóbbinál a bolti dolgozók telefonos alkalmazással kezelik a leadott palackokat. Ez elsőre rugalmasnak tűnhet, a gyakorlatban azonban főleg a kisebb üzleteknél ütközik akadályokba.
A legnagyobb gond a tárolás. Egy kisboltban minden négyzetméter számít, ezért a visszaváltott csomagolások elhelyezése komoly teher lehet. A nagyobb üzletek helyzete más: ott nem feltétlenül maga a visszaváltás térül meg közvetlenül, hanem az, hogy a szolgáltatás pluszforgalmat hozhat. Aki palackot visz vissza, gyakran vásárol is.
Csakhogy a képlet nem ennyire egyszerű. A sorban állás, a kellemetlen szagok, a nagy zsákokkal érkezők miatti torlódás és a konfliktushelyzetek mind rontják a felhasználói élményt. Vagyis a rendszer nemcsak környezetvédelmi, hanem szervezési és társadalmi kérdés is lett.
Gyors felfutás után jöhet a finomhangolás
Ferenczi Attila szerint a rendszerre szükség van, és nemzetközi összevetésben Magyarországon kifejezetten gyorsan futott fel a DRS. Ez a visszagyűjtött palackok számában is látszik, ami a beszélgetés alapján ígéretes fejlemény.
A következő lépés szerinte a kényelmi funkciók bővítése lehetne. Ilyen például a bolttól független visszaváltópontok kialakítása, a kulturált közterületi gyűjtés vagy az adománycélú helybeni gyűjtés. Utóbbi azért is érdekes, mert egy-egy közösség számára már nagyobb összeget jelenthet az összegyűlt betétdíj.
Abban viszont a beszélgetés szerint nincs egyértelmű bizonyíték, hogy a rendszer érdemben visszafogta volna a palackhasználatot. Ferenczi Attila úgy fogalmazott: nem hallott olyan hiteles információról, amely ezt alátámasztaná.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- MOHU: a magyar hulladékgazdálkodási rendszer egyik központi szereplője, a visszaváltási rendszer működtetője.
- DRS: az angol deposit return system rövidítése, vagyis betétdíjas visszaváltási rendszer. Lényege, hogy a fogyasztó pénzt kap vissza az italcsomagolás leadásakor.
- Ferenczi Attila: a Reco Waste Management alapító tulajdonosa.
- Kézi visszaváltás: olyan megoldás, amikor nem automata gép, hanem bolti dolgozó veszi át a palackot, jellemzően telefonos alkalmazás segítségével.
- Kezelési költség: az az összeg, amelyet a rendszer az üzleteknek fizet a visszaváltás lebonyolításáért. Ennek mértéke fontos ösztönző lehet a kereskedők számára.
