Az Élőtáj 2040 életrehívói szerint a természetvédelmi kezelés nem fék, hanem alkalmazkodás: vízről, termőföldről és jövőképről szól.
A radiocafé Millásreggeli című műsorában Horányi Tibor környezetvédelmi mérnök, az Alba Natura Civil Alapítvány vezetője arról beszélt, miért kellene a mezőgazdaságot, a településfejlesztést és a természetvédelmet végre nem külön-külön, hanem ugyanazon táj részeként kezelni.
Nem díszlet a táj, hanem feltétel
Az Élőtáj 2040 kezdeményezés – a Nagy Tavak és Vizes Élőhelyek Szövetsége és a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány közös javaslata – abból indul ki, hogy Magyarország területének 30 százalékát természetvédelmi kezelés alá kellene vonni. Horányi Tibor ezt nem pusztán zöld célként írta le, hanem gazdasági kérdésként is: szerinte
egészséges táj nélkül egészséges gazdaság sem működtethető.
A beszélgetésben elhangzott, hogy az uniós törekvések is ebbe az irányba mutatnak; háttérként ide tartozik az Európai Unió biodiverzitási stratégiája. A szakember szerint azonban a gyakorlatban a versenyképességi és ipari szempontok sokszor felülírják a táj állapotáról szóló józan mérlegelést.
Az alkalmazkodás lett a kulcsszó
Horányi Tibor szerint az aszály és a hőség már nem elméleti probléma, hanem közvetlen gazdasági kár. A vízhiányos évek és az egyre több forró nap azt jelzik, hogy a korábbi földhasználati rutinok nem tarthatóak fenn változtatás nélkül,
alkalmazkodni kell.
Ez a gondolat a mezőgazdaságra is vonatkozik. Példaként a kukorica került elő, amelyet Horányi egyre nehezebben termeszthető, vízigényes növényként említett. A lényeg persze nem egyetlen növény sorsa, hanem az, hogy a gazdálkodásnak a valós klimatikus viszonyokhoz kell igazodnia.
Miért nem elég csak vizet tárolni?
Attól még nem biztos, hogy élőbb lesz a táj, ha fóliával bélelt öntözőtározókban vizet tartunk vissza. Horányi Tibor szerint a döntő kérdés az, vissza tud-e szivárogni a víz a talajba, oda, ahol természetes helye lenne.
Ezzel összefüggésben került elő a „kockás” táj kritikája is: a szabályozott folyók, a monokultúrás táblák, a lecsapolt lápok és a túlzottan rendezett tájhasználat együtt vezettek oda, hogy csökkent a biodiverzitás, eltűnt a víz, és romlott a talajok állapota. A felvetés lényege egyszerű:
ami rendezettnek látszik, nem biztos, hogy ellenálló is.
A Velencei-tó és a beépítési stop
Horányi Tibor a Velencei-tavat is példaként hozta. Azt mondta, nehéz úgy a „természetes regenerációra” hivatkozni, hogy közben évtizedek óta erősen beavatkozunk a tó környezetébe, és a hasznát lefölözzük. A műsorban említett medertakarításról szóló példa is ezt erősítette: ha több tíz köbméter hulladék kerül elő, az aligha a magára hagyott természet jele.
A kezdeményezés ezért 2027 végéig elkészítené Magyarország 2040-ig szóló tájhasználati jövőképét, addig pedig beépítési moratóriumot javasolna bizonyos értékes területeken. A gondolat mögött nem egyszerűen a tiltás igénye áll, hanem az időnyerésé:
megállni, és újragondolni, hová, mit és milyen áron építünk.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Horányi Tibor: környezetvédelmi mérnök, az Alba Natura Civil Alapítvány vezetője. A radiocafé Millásreggeli című műsorában az Élőtáj 2040 céljairól beszélt.
- Élőtáj 2040: a leirat szerint civil kezdeményezés, amely a magyar tájhasználat újragondolását sürgeti, és a természetvédelmi kezelés erősítését javasolja.
- Természetvédelmi kezelés: olyan szemlélet és gyakorlat, amely egy terület használatánál a természeti állapot megőrzését vagy helyreállítását is elsődleges szempontként kezeli.
- Biodiverzitás: az élővilág sokfélesége. A beszélgetésben ennek csökkenése a tájromlás egyik legfontosabb jeleként jelent meg.
- Beépítési moratórium: ideiglenes építési stop. A javaslat célja, hogy legyen idő átgondolni, mely termő- és vízparti területeket kellene megóvni a további beépítéstől.
