A FAO-index emelkedik: a világpiaci drágulás még nem mindig látszik a boltban, de a tartós trend később az árakban is megjelenhet.
A élelmiszerárak világpiaci mozgása elsőre távolinak tűnhet, pedig sokszor innen indulnak azok a folyamatok, amit hónapokkal később a pénztárnál érzünk meg. Erről beszélt Plantek Lea, az FAO, vagyis az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete regionális kommunikációs vezetője a radiocafé Millásreggeli című műsorában.
Mit mér valójában a FAO-index?
A FAO élelmiszerárindex 1996 óta követi öt fontos élelmiszer-alapanyagcsoport világpiaci ármozgását: a gabonafélékét, a húsokét, a cukorét, a növényi olajokét és a tejtermékekét. Ez nem egyszerű átlag, hanem súlyozott havi mutató: az egyes termékcsoportok akkora jelentőséget kapnak benne, amekkora szerepük van a nemzetközi kereskedelemben.
Ezért nem minden termék ugyanannyit nyom a latban. A gabonafélék például alapélelmiszernek számítanak világszerte, ezért a mozgásuk különösen erősen befolyásolja az összképet.
Most épp felfelé tart az index
A legfrissebb, augusztusi adatok alapján szűk 2 százalékos havi drágulás történt. Ha pedig az egy évvel korábbi szinthez mérjük, az index 2,5 százalékkal állt magasabban, mint 2025 augusztusában. Plantek Lea szerint 2026 első háromnegyedévében összességében folyamatos emelkedés látszik, vagyis nem egyszeri kilengésről, hanem tartósabb trendről van szó.
Mitől mennek felfelé az árak?
A háttérben több egymásra rakódó tényező áll. Az egyik az európai nyári hőség, az aszály és a szárazság, amely nemcsak helyi ügy, hanem a globális piacokra is hat. Emellett ott van az El Niño, amely már a kezdeti szakaszában is komoly bizonytalanságot okozhat az időjárási mintázatokban és a termelésben.
A másik nagy tényező a geopolitika. A közel-keleti konfliktusok, valamint a Fekete-tenger térségében az orosz–ukrán kikötők logisztikai akadályozottsága visszafogja a szállításokat. Különösen a búza esetében fontos ez: ha a megszokott útvonalakon nem jut ki elég áru a piacokra, az importőrök helyettesítő termékek felé fordulnak.
Egy láncreakció már el is indult
A műsorban elhangzott példa szerint több észak-afrikai ország a búza helyett kukoricát keres. Ezt más térségekből, például Latin-Amerikából vagy az Egyesül Államokból tudják beszerezni, ami ott is felhajtja az árakat. Vagyis nemcsak egy termék drágul, hanem az egész rendszer reagál: a hiány, a helyettesítés és a növekvő kereslet együtt mozgatja a piacot.
Hiába várnak közben közel rekordszintű gabonatermést, ez önmagában nem biztos, hogy gyorsan lenyomja az árakat. A kínálat mellett ugyanis a szállítás, a konfliktusok és a szezonális hatások is számítanak.
De mi lesz a pénztárnál?
Nem azt, hogy másnap drágábban vesszük a cukrot vagy a lisztet a sarki boltban. A világpiaci és a bolti árak között késés van, mert a készletek, a beszerzési szerződések és a cégek árkiegyenlítő gyakorlata tompítja a rövid távú kilengéseket. Ha azonban az emelkedés tartós marad, annak előbb-utóbb nyoma lehet az élelmiszer-inflációban is.
Ezért a FAO-index nem csupán szakmai statisztika: a gazdák, az élelmiszeripari cégek és a döntéshozók számára korai jelzés arról, milyen időszak jöhet. A vásárlóknak pedig azt üzeni, hogy a világpiaci mozgások sokszor jóval előbb elkezdődnek, mint ahogy a bevásárlókosárban láthatóvá válnak.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- FAO: az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, angol nevén Food and Agriculture Organization of the United Nations.
- FAO-index: a FAO élelmiszerárindexe, amely öt fontos élelmiszer-alapanyagcsoport világpiaci ármozgását méri havi rendszerességgel.
- Plantek Lea: a FAO regionális kommunikációs vezetője.
- El Niño: természetes éghajlati jelenség, amely világszerte befolyásolhatja az időjárást, ezen keresztül pedig a mezőgazdasági termelést is.
- Fekete-tenger térsége: a globális gabonakereskedelem szempontjából kiemelt régió, ezért a kikötői és szállítási fennakadások nemzetközi árhatással járhatnak.
