A munkahelyi konfliktus nem csak kellemetlen lehet, gyakran tanulási helyzet is. A Conflict Night ezt mutatja meg valós jeleneteken át.
A radiocafé Pontjókor! című műsorának házigazdája, Fehér Mariann rámutatott, hogy nem klasszikus színházi előadás a Conflict Night, amiről Barathi Tamással beszélgetett. A november 12-én, a 6színben látható Nehéz beszélgetések a munkahelyen című est inkább egy sajátos keveréke a színháznak, a tréningnek és a közös gondolkodásnak: valós konfliktushelyzeteket játszanak el színészek, majd szakértőkkel együtt elemzik, hogyan lehetett volna másként reagálni.
Nem elmélet, hanem átélhető helyzet
A Conflict Night alapítója és játékmestere, Barathi Tamás szerint az ötlet abból a felismerésből született, hogy a kommunikációs nehézségekről szóló frontális előadások önmagukban ritkán elég erősek. Egy konferencián kezdtek kísérletezni azzal, hogy ne pusztán beszéljenek a konfliktusokról, hanem mutassák is meg őket.
Az első jelenetekben például azt játszották el, milyen az, amikor két vezető egymásnak feszül egy irodában vagy a folyosón. A cél nem az volt, hogy kész recepteket osszanak, hanem hogy láthatóvá tegyék:
egy-egy mondat, hangsúly vagy reakció hogyan viszi rossz irányba a helyzetet, és hol lehetne másként belépni.
Ez a megközelítés azért működik, mert a néző nem csupán hall valamiről, hanem kívülről látja azt, amit belülről sokszor nehéz felismerni. Ahogy a műsorban is elhangzott, a színpadon az ember úgy ismerhet magára, hogy közben nem neki kell végigcsinálnia a helyzetet.
A nézők történeteiből épülnek a jelenetek
A formátum egyik legfontosabb eleme, hogy a Conflict Night valós esetekből dolgozik. Minden előadás előtt megnyitnak egy online felületet, ahol a közönség beküldheti saját történeteit. Ezekből a sztorikból készülnek aztán a jelenetek.
Barathi elmondta, hogy az egyik leggyakoribb visszajelzés az, hogy a nézők magukra ismernek: „ez velem is megtörtént”, „pont ezt élem meg nap mint nap”. Ettől lesz az egész több egyszerű improvizációnál. Bár a jelenetek nincsenek előre teljesen megírva, és minden este másképp alakul, az alapjuk nagyon is ismerős: teljesítményértékelés, kényes visszajelzés, nemet mondás, előléptetés, fizetésemelés, vagy épp egy romboló hatású kolléga kezelése.
A valóság ráadásul sokszor még annál is szélsőségesebb, mint amit a néző elsőre túlzásnak gondolna.
Ami a színpadon eltúlzottnak tűnik, az gyakran valaki ténylegesen megélt története.
Miért nehezek ezek a beszélgetések?
A munkahelyi konfliktusok nem pusztán szakmai ügyek. Mindig emberek állnak egymással szemben, eltérő személyiséggel, félelmekkel, beidegződésekkel és kommunikációs mintákkal.
Barathi Tamás két visszatérő alapproblémát emelt ki. Az egyik a konstruktív visszajelzés hiánya. Sok vezetőnek komoly nehézséget okoz, hogyan üljön le egy kollégával, és hogyan
beszéljen vele őszintén a teljesítményéről vagy a problémákról úgy, hogy az ne pusztán bántó, hanem előremutató legyen.
A másik a nemet mondás. Ez akár egyszerűnek is tűnhet, valójában azonban sokszor erős félelmek kapcsolódnak hozzá: mi lesz, ha nem fognak szeretni, ha megbízhatatlannak tartanak, ha kimaradok valamiből, vagy ha lecserélhetővé válok. Fehér Mariann erre a beszélgetésben úgy utalt: sok döntés mögött ott van a szorongás, hogy „lemaradok”, „nem fognak annyira tartani”, „más kell majd”.
A színpadon felismerés és korrekció is történik
A Conflict Night egyik lényegi eleme, hogy a jelenetek nem érnek véget az első, „rosszul sikerült” változatnál. A színészek eljátsszák a helyzetet, a játékmester megállítja a jelenetet, majd meghívott szakértők kapcsolódnak be az elemzésbe.
A téma jellegétől függően kommunikációs szakember, generációs szakértő, szervezetfejlesztő vagy pszichológus is részt vehet a feldolgozásban. Együtt nézik meg, hol csúszott félre a párbeszéd, melyik szereplőnek miben kellett volna változtatnia, és milyen alternatív reakció vezethetett volna jobb eredményre.
Ezután a jelenetet újrajátsszák. Néha egyetlen másképp megfogalmazott első mondat is új mederbe terelheti az egészet. Máskor többször is megállítják és tovább finomítják a helyzetet. Azt azonban tudni kell, hogy minden konfliktus oldható fel biztosan. Barathi Tamás erről azt mondta:
nem mindent lehet megoldani, és van, amikor a jobb kimenethez mindkét féltől túl nagy változásra lenne szükség.
Nem elég egyedül változni
A konfliktuskezelés nem varázstrükk. Hiába próbál valaki asszertívebben kommunikálni, hiába igyekszik jobban érteni a másik nézőpontját, ha a másik fél erre egyáltalán nem reagál.
Barathi példaként említette a mentalizációt, vagyis azt a képességet, amikor megpróbáljuk megérteni, mi lehet a másik fejében, milyen valóságból beszél. Szóba került a kétoldalú érvelés is az egyoldalú helyett. Ezek hasznos eszközök lehetnek, de csak akkor működnek, ha a másik oldalon is történik valamilyen elmozdulás.
Személyes indíttatásból közös tanulás
Barathi Tamás arról is beszélt, hogy a formátum mögött saját tapasztalat is áll. Vezetőként ő maga is konfliktuskerülő embernek tartja magát, és azt is elmondta, hogy nehezen mond nemet. Ezek nem elvont problémák számára, hanem személyes tanulási pontok.
Talán éppen ezért tud a Conflict Night egyszerre szakmai és emberi maradni. Nem azt sugallja, hogy létezik tökéletes kommunikáció, hanem azt, hogy a nehéz helyzetekben is van értelme megfigyelni, mi történik, hol romlik el valami, és min lehetne változtatni.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Barathi Tamás: a Conflict Night alapítója és játékmestere.
- Conflict Night: olyan színházi-szakmai eseményforma, amelyben színészek valós konfliktushelyzeteket játszanak el, majd szakértők segítségével újraértelmezik és újrajátsszák azokat.
- Mentalizáció: annak a képessége, hogy valaki megpróbálja megérteni, mi zajlik a másik ember fejében, milyen szándékok, érzések vagy nézőpontok alakítják a viselkedését.
- Asszertív kommunikáció: olyan kommunikációs működésmód, amelyben valaki egyenesen és tisztelettel képviseli a saját szempontjait, miközben a másik fél helyzetét sem söpri félre.
