A magyar digitalizáció képe ellentmondásos: jó az infrastruktúra, de a KKV-k még mindig nehezen alakítják üzleti előnnyé a technológiát.
Miközben Magyarországon sokaknak már természetes a mobilos fizetés, az online ügyintézés vagy az, hogy egy-egy mesterségesintelligencia-alapú eszköz belesimul a hétköznapi használatba, az üzleti szféra egy jelentős része még nem tudott ugyanilyen tempóban alkalmazkodni. A radiocafé Millásreggeli című műsorában erről beszélt Tajthy Krisztina, az IVSZ főtitkára. Szerinte Magyarország nem mindenben teljesít rosszul, de a vállalkozások digitális felkészültsége továbbra is gyenge pont.
Kétféle Magyarország látszik
A beszélgetésből kiderült, hogy a magyar helyzet egyszerre kedvező és aggasztó. Egyfelől rendelkezésre áll a jó minőségű optikai hálózati infrastruktúra, és a digitális közszolgáltatások terén sincs ok különösebb szégyenkezésre. Tajthy Krisztina szerint ezekben a mutatókban Magyarország több területen az uniós átlag környékén vagy valamivel fölötte is áll.
Másfelől viszont a vállalati digitalizáció és a kulcstechnológiák üzleti alkalmazása látványos lemaradásban van. Ez különösen a kis- és középvállalkozások, vagyis a KKV-k köréb nagy, és ez nem új felismerés. Az Európai Unió évről évre közzéteszi a Digitális Évtized célrendszeréhez kapcsolódó értékeléseket, és ezekben Magyarország hosszabb ideje a sereghajtók között szerepel az üzleti digitalizáció több mutatójában.
Ez a kettősség magyarázza azt az érzetet is, hogy a hétköznapi felhasználó néha már kifejezetten modern digitális környezetben él, miközben a vállalkozások jelentős részénél még mindig hiányoznak azok az alapmegoldások, amelyek máshol már rutinszerűen működnek.
A számok nem túl biztatóak
A műsorban elhangzott adatok alapján 2030-ra az a közös uniós cél, hogy a KKV-k legalább 90 százaléka elérje az alapszintű digitális intenzitást. Ez első hallásra technokrata kifejezésnek tűnhet, valójában azonban arról szól, hogy egy cég használ-e olyan alapvető digitális eszközöket, amelyek ma már a hatékony működés minimumának számítanak.
Uniós szinten jelenleg 71,4 százalékon áll ez a mutató, Magyarország viszont csak 59,8 százalékot teljesít. Vagyis nem csak a 2030-as céltól vagyunk messze, hanem az uniós átlagtól is.
Az alapszintű digitális intenzitást egy 12 elemből álló lista alapján mérik. Ide tartozhat többek között a felhőalapú szolgáltatások használata, az adatelemzési eszközök alkalmazása, egy ügyfélkapcsolat-kezelő rendszer bevezetése, logisztikai rendszerek működtetése, vagy éppen a mesterséges intelligencia üzleti célú használata.
Éppen az utóbbi területen a legnagyobb a magyar lemaradás. Tajthy Krisztina szerint a magyar KKV-k körében a mesterséges intelligencia üzleti használata 6,97 százalék, miközben az EU-átlag 13,48 százalék. Már maga az uniós átlag sem mondható magasnak, a magyar adat azonban még ehhez képest is feltűnően alacsony.
Nem csak pénz kérdése
Adódik a kérdés: mi hiányzik leginkább, a pénz vagy a tudás? A beszélgetés alapján a válasz nem egyszerűen az, hogy több támogatás kellene, bár az is fontos. A főtitkár szerint a legnagyobb hiány elsőként a készségekben és a szemléletben mutatkozik meg.
Mielőtt egy cégvezető egyáltalán a finanszírozáson kezdene gondolkodni, meg kell értenie, mit jelent a digitalizáció a saját vállalkozása szempontjából. Nem elég tudni, hogy létezik egy új technológia: azt is látni kell, milyen folyamatot rövidít le, milyen hibát csökkent, mennyi időt takarít meg, és hogyan javítja az ügyfélkiszolgálást.
Ugyanez igaz a munkavállalói oldalra is. Ha a dolgozók digitális készségei gyengék, akkor a cég hiába vásárol meg új rendszereket, azok vagy kihasználatlanok maradnak, vagy csak részben hozzák azt az eredményt, amit papíron tudnának.
A digitalizáció ezért nem egyszerű szoftverbeszerzés. Sokkal inkább működési kérdés: hogyan szervezi a cég a folyamatait, mennyire dönt adatalapon, és képes-e úgy átalakítani a munkát, hogy a technológia valóban tehermentesítsen.
Az időspórolás csak az egyik szempont
A mesterséges intelligencia jó példa erre az ellentmondásra. Lakossági szinten egyre többen használják valamilyen formában: keresésre, szövegírásra, információrendezésre vagy kommunikációs feladatokra. Ettől azonban még nem válik automatikusan versenyképességi eszközzé egy vállalkozásban.
Tajthy Krisztina elmondta, hogy az igazi kérdés az, hogyan lehet ezekből az eszközökből üzleti értéket teremteni. Ha egy ismétlődő, manuális feladat eddig napi egy órát vitt el, de mesterséges intelligenciával tíz perc alatt elvégezhető, az nem pusztán időt takarít meg. Felszabadul közel ötven perc, amit a cég más, nagyobb értékű feladatra fordíthat.
Ez a nézőpont sokkal közelebb visz ahhoz, mit is jelent a digitalizáció a gyakorlatban. Nem divatszó, nem presztízsberuházás, és nem is kizárólag informatikai ügy. Sokkal inkább arról szól, hogy a vállalkozás gyorsabban reagálhat, olcsóbban működhet, és jobban szolgálhatja ki az ügyfeleit.
Hol lehet kapaszkodót találni?
Szóba került az is, hogy a KKV-knak nemcsak a felismerésre, hanem kapaszkodókra is szükségük van. Tajthy Krisztina rámutatott, hogy az IVSZ-nek célja, hogy összehangolja a vállalkozók, a szakpolitika és más társadalmi szereplők gondolkodását a digitalizáció kulcskérdéseiben.
A szervezet több olyan programot is működtet, amely a vállalkozásoknak próbál gyakorlati segítséget adni. Ezek közül a beszélgetésben külön is említették a DigitalTech EDIH programot, ahol ingyenesen elérhető tudás és tanácsadás is rendelkezésre áll. A hangsúly nemcsak a technológia bemutatásán van, hanem azon is, hogyan lehet azt a mindennapi működésbe beépíteni.
A főtitkár arra is utalt, hogy a magyar fejlesztéspolitikában továbbra is fókuszban van a digitalizáció, így várhatók olyan programok, amelyek a finanszírozási oldalon is segíthetik a KKV-kat. Ez azért lényeges, mert a szemléleti és készségbeli fordulat önmagában nem elég: ha egy cég eljut odáig, hogy tudja, mire van szüksége, akkor a megvalósításhoz forrásra is szüksége lesz.
A lemaradás nem végzetes, de nem is oldódik meg magától
A beszélgetés végkicsengése óvatosan biztató volt. Nem azért, mert a számok hirtelen kedvezővé váltak, hanem mert a probléma legalább jól látható. A magyar digitalizációs helyzetből az látszik, hogy az alapok egy része adott: van infrastruktúra, van használható közszolgáltatási háttér, és a lakosság egy jelentős része találkozik a korszerű digitális eszközökkel.
A kérdés most az, hogy ez a hétköznapi digitális rutin átfordítható-e a vállalkozások működésébe. Ha igen, abból nemcsak modernebb cégek, hanem hatékonyabb, versenyképesebb és ellenállóbb magyar gazdaság következhet. Ha nem, akkor a jó infrastruktúra önmagában kevés marad.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- IVSZ: az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége, a hazai digitális gazdaság egyik fontos szakmai szervezete.
- Tajthy Krisztina: az IVSZ főtitkára.
- Digitális Évtized: Az Európai Unió 2030-ig szóló digitális célrendszere, amely többek között a készségek, az infrastruktúra, a közszolgáltatások és a vállalkozások digitalizációjának szintjét is méri.
- KKV: kis- és középvállalkozások.
- DigitalTech EDIH: Olyan program, amely a vállalkozások digitális fejlesztését támogatja tudással, szolgáltatásokkal és tanácsadással.
