Az idősgondozás válságát nemcsak a várólisták, hanem a munkaerőhiány és a kusza szabályozás is mélyíti Magyarországon.
Az intézményesített idősgondozásról sok család csak akkor kezd el komolyan gondolkodni, amikor már sürget az idő. Pedig a radiocafé Millásreggeli című műsorában megszólaló Dr. Nagy Viktor idősgondozási szakértő szerint a magyar rendszerben ez komoly kockázat. Ma nem ritka a 8 hónaptól másfél évig tartó várakozás, miközben a férőhelyek száma, a szakemberek utánpótlása és a finanszírozás a szűk keresztmetszet.
Szűk kínálat, nagy kereslet
Dr. Nagy Viktor elmondta, hogy Magyarországon jelenleg 54 ezer, állami normatívával finanszírozott férőhely van. Emellett becslések szerint további 10–15 ezer férőhely működhet magánfenntartásban, de ezekről nincs teljes országos statisztika.
A szakértő szerint éppen ez az egyik alapvető probléma: a rendszerhez hatalmas kereslet társul, miközben a kínálati oldal vékony, és egyre vékonyodik. A várólistán egyes becslések szerint mintegy 40 ezren lehetnek, vagyis a hiány nem elméleti, hanem napi családi tapasztalat.
Nem ugyanaz az idősotthon és a nyugdíjasház
A beszélgetés egyik fontos tanulsága az volt, hogy a köznyelv sokszor összemossa az idős otthon és a nyugdíjasház fogalmát, pedig a kettő nem ugyanaz.
Az idősotthon szociális szolgáltatóként, működési engedéllyel működik, nagyobb állami kontroll mellett. A nyugdíjasház ezzel szemben alapvetően lakhatási szolgáltatás: jellemzően bérleti jogviszonyra épül, és az egészségügyi ellátást gyakran külső szolgáltató biztosítja. Ez a különbség nemcsak jogi részlet, hanem az ellenőrzés, az átláthatóság és a szolgáltatási színvonal szempontjából is fontos.
Elavult szabályok, hiányzó emberek
A szakértő szerint a szférát övező jogszabályi környezet elavult: a rendszer alapját jelentő 1993. évi III. törvény máig meghatározó, miközben az ellátási szükségletek és a társadalmi viszonyok sokat változtak.
A másik súlyos gond a munkaerőhiány. Nagy rámutatott, hogy ma már nemcsak szakképzett, hanem szakképzetlen dolgozóból sincs elég. A pálya sokak számára inkább kényszermegoldás, mint tudatos életpálya, utánpótlás pedig alig látszik. Szerinte még egy jól felépített képzési program esetén is legalább másfél-két év kellene ahhoz, hogy új emberek jelenjenek meg a rendszerben.
Külföldi munkaerő és otthoni gondozás
A beszélgetésben felmerült, hogy hosszabb távon külföldi munkavállalók bevonása is szükségessé válhat. Dr. Nagy Viktor szerint 3–5 éven belül nálunk sem lenne meglepő a Fülöp-szigeteki vagy indonéz gondozók megjelenése, ahogy az Ausztriában már régóta működik.
De nem csak az intézményi oldal lehet megoldás. A szakértő szerint Nyugat-Európában inkább az otthonápolást és a házigondozást támogatják, az intézményi elhelyezés csak a végső lépcső. Magyarországon sok család azért kényszerül intézményi megoldásra, mert az otthoni ápolás támogatása túl alacsony ahhoz, hogy valaki emiatt kieshessen a munkából.
Az idősgondozás tehát nem egyetlen döntésről szól, hanem arról, mennyire képes az állam, a szakma és a családok együtt felkészülni az idősödő társadalomra. Minél tovább halogatjuk ezt a kérdést, annál kevesebb jó megoldás marad.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Dr. Nagy Viktor: idősgondozási szakértő.
- Állami normatíva: az az állami finanszírozási forma, amely egy-egy ellátási férőhely működtetéséhez járul hozzá. Ha több a normatívával támogatott férőhely, a szolgáltatás több család számára válhat elérhetővé.
- Nyugdíjasház: elsősorban lakhatási szolgáltatás, nem azonos a működési engedéllyel rendelkező idősotthonnal. Jellemzően kisebb állami kontroll mellett, piaci alapon működik.
- NAV: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal rövidítése. A közelmúltban több engedély nélkül működő, illegális idősellátó helyet tártak fel.
