Az aszály most már gátolja a Paksi Atomerőmű üzemeltetését is: a rekordalacsony dunai vízállás okoz komoly üzemeltetési gondot.
A radiocafé Millásreggeli című műsorában Prof. Dr. Aszódi Attila, a BME Nukleáris Technikai Intézet egyetemi tanára elmondta, hogy a paksi helyzet elsőre ijesztően hangzik, de fontos különválasztani az üzemeltetési nehézséget a nukleáris biztonsági kérdéstől. A gond most az, hogy a Dunában egyszerűen túl kevés a víz ahhoz, hogy az erőmű a megszokott módon működjön.
Teljesítménycsökkentés az aszály miatt
A szakértő szerint pontatlan úgy fogalmazni, hogy „visszacsavarják” az erőművet, de a teljesítmény változtatása valóban szükséges. A Paksi Atomerőmű névleges beépített kapacitása 2000 megawatt, négy, egyenként 500 megawattos blokkban.
A magyarázat kulcsa az, hogy az atomerőmű valójában hőerőmű is: az áramtermeléshez hőt kell elvezetni, ehhez pedig nagy mennyiségű hűtővíz kell. Aszódi Attila rámutatott, hogy a turbinákhoz kapcsolódó kondenzátorok összesen nagyjából 100 köbméter vizet igényelnek másodpercenként, amit a Dunából emelnek ki, majd melegvíz-csatornán keresztül vezetnek vissza.
A vízhiány a fő gond
A mostani helyzetben nem elsősorban a vízhőmérséklet okozza a korlátozást, hanem a rendkívül alacsony vízhozam és vízállás. A szakértő a vízügyi adatok alapján arról beszélt, hogy
a Duna vízhozama 400 köbméter per másodperc alá csökkent, a paksi szelvényben pedig a vízállás már a korábban mért történelmi mélypont alá esett.
Ez azért kritikus, mert a szivattyúk nemcsak kiveszik a vizet a mederből, hanem a működésük miatt a szűrő és a szivattyúk közötti térben tovább is csökkentik a helyi vízszintet. Magyarán: ott, ahonnan a rendszer dolgozik, még alacsonyabb lehet a vízszint, mint amit a Dunán mérnek.
A megoldás ilyenkor az, hogy turbinákat kapcsolnak le, így kevesebb hűtővíz kell a működéshez. Aszódi Attila szerint jelenleg az a cél, hogy a még működő egységekhez biztosan elegendő víz jusson.
Mennyire súlyos a helyzet?
A rövid válasz: üzemeltetési okból eléggé, azonban biztonsági okból nem ugyanaz a helyzet. A szakértő hangsúlyozta, hogy
az áramtermeléshez szükséges rendszerek és a biztonsági hűtés rendszerei el vannak választva egymástól.
Ha minden termelő egységet le is kellene állítani, a biztonsági hűtővízrendszer jóval kisebb vízigénnyel működik, ráadásul a szivattyúi mélyebbre vannak telepítve. Emellett a fukusimai baleset utáni európai felülvizsgálatok nyomán olyan tartalékmegoldásokat is számba vettek, mint a mobil úszószivattyúk vagy a partiszűrésű kutak.
Vagyis a helyzet súlyos, de ez nem azt jelenti, hogy az erőmű biztonsági értelemben kontrollálhatatlanná válna.
A következő napok a fogyasztóknak is fontosak lehetnek
A nagy meleg egyszerre növeli az áramigényt és nehezítheti a termelést.
Az esti, 18 és 21 óra közötti időszak különösen érzékeny lehet, amikor a légkondicionálók és más nagy fogyasztók egyszerre terhelik a rendszert.
Aszódi Attila szerint először jellemzően a nagy ipari fogyasztókat korlátozzák, de ha a helyzet romlik, szélesebb korlátozások is szóba kerülhetnek. A gyakorlati tanulság egyszerű: a következő napokban különösen érdemes kerülni, hogy este egyszerre menjen a klíma, a mosógép, a sütő és más nagy teljesítményű készülék.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Aszódi Attila: nukleáris mérnök, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének professzora.
- BME Nukleáris Technikai Intézet: a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem nukleáris energetikával foglalkozó intézete.
- Kondenzátor: az erőmű rendszerének az a része, ahol a turbinából kilépő gőzt lehűtik és újra vízzé alakítják. Ehhez kell a nagy mennyiségű dunai hűtővíz.
- Biztonsági hűtővízrendszer: az a külön rendszer, amely nem a normál áramtermelést, hanem a nukleáris biztonság fenntartását szolgálja.
- Partiszűrésű kutak: a folyópart közelében létesített kutak, amelyek természetes szűrésen átesett vizet adnak. Rendkívüli helyzetben tartalék vízforrásként segíthetik a hűtést.
