A vízveszteség nemcsak műszaki hiba: a régi hálózatok, a rejtett szivárgások és az aszály együtt teszik sürgetővé a megoldást.
Az idei nyár megint emlékeztetett rá, hogy a víz már nem magától értetődő erőforrás. Miközben a lakosság sokszor a kerti locsolás vagy az autómosás miatt vitatkozik, jóval nagyobb tartalék lehet a rendszerben annál, amit a csapnál érzékelünk: a föld alatt eltűnő ivóvíz. Erről beszélt Horváth Erika, a Klarwin Magyarország Kft. ügyvezetője a radiocafé Millásreggeli című műsorában.
A legnagyobb veszteség sokszor láthatatlan
Horváth szerint Magyarországon és általában Közép-Kelet-Európában sok helyen elöregedett a vízvezeték-hálózat. A 60–80 éves azbesztcement- és öntöttvas vezetékek repedeznek, kilyukadnak, a víz pedig sokszor úgy folyik el, hogy abból a lakosok semmit sem vesznek észre. Mire az utcán feltör a víz, addigra a veszteség már jelentős lehet.
A szakember azt mondta: nincs egyetlen országos arányszám, minden vízműnél más a helyzet. Van, ahol 5–10 százalék körüli a veszteség, máshol 25–30 százalék, sőt ennél több is lehet. Ez alapvetően az infrastruktúra állapotától függ.
Szenzorok figyelhetik a föld alatti szivárgást
A beszélgetés egyik kulcstémája az akusztikus szenzorok használata volt. Ezeket a vízaknákba helyezik, és egy mesterséges intelligenciát használó szoftver elemzi a mért jeleket. Az adatok NB-IoT kapcsolaton keresztül jutnak be a rendszerbe, majd a szoftver akár másnap megmutathatja, hol szivárog a víz a föld alatt.
A rendszer nem váltja ki teljesen a csőcserét, inkább segít okosabban dönteni róla. Horváth Erika szakmai véleménye szerint hibrid megoldásra lenne szükség: ott érdemes szenzorozni, ahol a vízművek eleve tudják, hogy sok a hiba, és a folyamatos monitorozás alapján lehetne ütemezni a cseréket.
Ez nemcsak közműveknél lehet érdekes. Ipari telepeken már futottak olyan pilotok, amelyek egy hónap alatt több rejtett vízelfolyást is kimutattak. Társasházi bekötéseknél is segíthet a technológia, ha a szivárgás csak a brutális vízszámlából derül ki.
Nemcsak az ivóvíznél lehet spórolni
A műsorban szó esett arról is, hogy a vízhiányra nem csak a hálózati veszteségcsökkentés adhat választ. A cég ipari víztisztítással foglalkozik, például hulladéklerakók csurgalékvizének kezelésével. Erre fordított ozmózis alapú, konténeres technológiát használnak, amely a szennyezett vízből nagyon tiszta, de ásványi anyagoktól mentes vizet állít elő.
Horváth Erika beszélt egy másik projektről is: Parajdon a sóval szennyezett víz kezelésén dolgozik az anyavállalatuk, míg Kelet-Magyarországon egy pilotprojektben tisztított szennyvízből készítenek öntözővizet egy közeli erdő számára. A technológia nem olcsó, de szerinte egyre inkább gazdaságossá válik ott, ahol egyszerűen már nincs elég víz.
A technológia jelez, az ember dönt
A beszélgetés végén az is kiderült, hogy a Klarwin jelenleg nagyjából 400 ilyen szivárgáskereső szenzort működtet országszerte. Budapesten még nincs telepítésük, de ahol kipróbálták a rendszert, ott a tapasztalatok alapján gyakran vásárlás lett a próbaidőszak vége.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Horváth Erika: a Klarwin Magyarország Kft. ügyvezetője,
- NB-IoT: a Narrowband Internet of Things rövidítése. Olyan adatkapcsolati technológia, amely kis adatforgalmú szenzorok energiatakarékos, folyamatos kommunikációját teszi lehetővé.
- Fordított ozmózis: membrános víztisztítási eljárás, amely nagy nyomással választja el a tiszta vizet az oldott sóktól és más szennyezőktől. Sótalanításra és ipari vízkezelésre is használják.
- Csurgalékvíz: a hulladéklerakókban keletkező, erősen szennyezett folyadék. A hulladék bomlása és a csapadék hatására jön létre, kezelése komoly környezetvédelmi feladat.
- Parajd: erdélyi település, amely a sóbányájáról ismert. A beszélgetésben azért került elő, mert a sóval szennyezett víz kezelésére is alkalmaznak ott membrántechnológiát.
