Herczeg Szonja munkanélküliségről, a magyar újságírás jelenéről és a művészetterápiáról beszélt a Pontjókor!-ban.
Vannak dolgok, amiket az ember nehezen mond el magáról. Hogy nincs munkája. Hogy amire évek óta várt, nem hozta el azt, amit remélt. Hogy a csend, ami utána következett, váratlan és nehéz. Herczeg Szonja író, újságíró, művészetterapeuta a radiocafé Pontjókor! című műsorában Fehér Mariann vendégeként őszintén, indulatmentesen és humorral is átszőve beszélt minderről – és arról, hogyan jutott el a Gerilla Novellától a művészetterápiás workshopig.
Nem ciki kimondani: munkanélküli vagyok
Herczeg Szonja a nyomtatott Népszava megszűnése után két hónappal ült le a Pontjókor! mikrofonja elé – és rögtön azzal kezdte, hogy kimondja azt, amit a legtöbb újságíró nem szokott: jelenleg nincs munkája. Huszonkét év után először.
„Nagyon sok ember azt gondolja, hogy ciki kiírni, hogy éppen nincs munkája” – mondta. Ő ezzel szembe ment, és Facebook-oldalán nyilvánosan vállalta a helyzetet. Nem azért, hogy panaszkodjon, hanem mert hiteles akar maradni: ha korábban arról írt, hogy semmi nem ciki és semmi nem tabu, akkor most sem teheti meg, hogy idealizált képet mutasson magáról.
Fehér Mariann pontosan ráérzett arra, ami a háttérben van: ez nem csupán anyagi kérdés, hanem szégyenérzet, amely az ember nehezen vall be magának. „Nem fér bele az idealizált képbe” – fogalmazta meg a műsorvezető, és hozzátette: a mi korunkban, ahol mindenki önmegvalósít és sikereit mutatja, az őszinte vallomás szinte forradalmi gesztus.
A kormányváltás utáni csend
A Népszavától azért állt fel Herczeg Szonja, mert a lap fenntarthatóságát veszélyeztető terjesztési helyzet – amelyet a korábbi kormány törvénnyel rögzített, és amelyből a lap nem tudott kilépni – véleménye szerint nem fog megoldódni. Távozását nem bánta meg.
Ami viszont meglepte: a kormányváltás után a független újságírói szakma nem nyílt ki úgy, ahogy sokan várták. Fehér Mariann ezt is kimondta: az újságíró-társadalom ugrásra készen állt, hogy végre láthatóbban, hangosabban, párbeszédet generálva tárja a közönség elé azokat az ügyeket, amelyeket az elmúlt évtizedben is felvetett, csak visszhang nélkül. Ehelyett csend lett.
Herczeg Szonja szerint ebben szerepe van a mesterséges intelligenciának is: sok olyan tartalom, amelyért korábban a keresőben cikkekre kattintottak, ma már chatbotból is megkapható. A strukturális változás valós, és az újságírói piac szűkülésének sem csak a politika az oka.
A kettejük számára mégis közös a fájdalom: az utánpótlás hiánya. Herczeg Szonja azt látja, hogy a szakmában sokan féltek megosztani a tudásukat, féltek a fiataloktól, a konkurenciától. Fehér Mariann saját tapasztalatából mondta el: a 2004 és 2010 közötti évek a szerkesztőségek igazi műhelyek voltak, ahol meg lehetett tanulni a szakmát. Ez az időszak már elmúlt.
A Gerilla Novellától a Szonja Soulspace-ig
Herczeg Szonja pályája nem szokványos: Budapesten született, Venezuelában nőtt fel, Mexikóban is élt, közgazdászként végzett, majd a húszas évei végén kezdett el írni. Novelláit buszmegállókban hagyta, a városban terítette szét – ez volt a novellagerilla-korszak, amelyre Fehér Mariann is nosztalgiával emlékszik.
Most új az irány: elvégezte a Magyar Művészetterápiás Egyesület három évig tartó képzését, amelyet nem akkreditált ugyan az állam, de komoly szakmai elismeréssel járó oklevelet adott. Az első év teljes egészében önismereti munka volt – méghozzá édesapja halálát követő gyászban. „A legjobbkor jött” – mondta utólag.
Fontos, hogy Herczeg Szonja nem terapeutának hívja magát, hanem „művészeti önismereti workshop” vezetőjének. Ez nem szerénység, hanem felelősség: pontosan tudja, mennyi kárt tud okozni egy rosszul felkészült vagy tapasztalatlan szakember – saját keserű tapasztalatai is vannak erről. Éppen ezért az első workshopokon Villányi Gergő pszichológiai tanácsadót is maga mellé hívta, aki a népszavás Túlpörgetve podcastban műsorvezetőtársa is volt.
Mit jelent a művészetterápia – és mit nem?
Fehér Mariann is felvetette a kérdést: a „művészet” szó elriaszthat. Mi kell hozzá? Herczeg Szonja egyértelműen fogalmazott: semmi. Nem kell tudni rajzolni, festeni, írni. Ha valaki két csíkot húz, vagy összeragaszt két papírt, az is elegendő. A lényeg nem az alkotás minősége, hanem az, ami közben és utána történik.
A workshop menete: feladat, majd közös megosztás – de csak annyit, amennyit valaki szeretne. Ha semmit, akkor semmit. Herczeg Szonja a saját képzéséből mondott példát: volt, hogy egy-egy feladatnál nem értette, mi értelme van. Fél évvel később, egy hétköznapi pillanatban hirtelen összeállt minden. Ez a terápia időbelisége.
Aktív krízishelyzetben nem ajánlja a módszert, amiben a legnagyobb segítő a közösség: ismeretlen emberek, akik egy szobában ülnek, feladatot csinálnak, és esetleg meglepik egymást azzal, hogy amit magukban hordoznak, másban is ott van.
„Nem vagy egyedül”
Fehér Mariann megkérdezte: mi az elvárása ezekkel a workshopokkal? Mi az, amit a legjobban szeretne adni az embereknek?
Herczeg Szonja azonnal válaszolt: „Hogy nincsenek egyedül.”
Ez az az érzés, amelyet ő maga is hiányolt a legnehezebb időszakokban – édesapja elvesztése után; a gyász idején; munkája elvesztésekor. Az a tudás, hogy más is lehet hasonló helyzetekben, nem ad megoldást, de megkönnyíti a terhet. „Attól ő nem helikopter, hogy ilyen gondolatai vannak” – fogalmazta meg.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Herczeg Szonja: író, újságíró, művészetterapeuta. 1984-ben született Budapesten, Venezuelában nőtt fel, majd Mexikóban is élt. Közgazdászként végzett, húszas évei végén kezdett el írni. Gerillanovellái buszmegállókban és villamosokon terjedtek. Könyvei a Scolar Kiadónál jelentek meg, köztük a Kis üdítő, kis krumpli (2017), a Képzeletbeli ház (2020) és a Szeretlek, mégsem szeretlek (2022). A Népszavánál Villányi Gergővel közösen vezette a Túlpörgetve podcastot. A Magyar Művészetterápiás Egyesület oklevelese, Szonja Soulspace név alatt indít önismereti workshopokat.
- Szonja Soulspace: Herczeg Szonja művészeti önismereti workshop-sorozata, amelyet 2026 szeptemberétől indít el. A workshopok célja a közösségi élmény és az önismeret elmélyítése alkotói feladatokon keresztül, nem terápiás, hanem önismereti keretek között.
- Villányi Gergő: pszichológiai tanácsadó, Herczeg Szonja korábbi podcast-partnere a Népszava Túlpörgetve című műsorában.
- Művészetterápia: olyan módszer, amely alkotói tevékenységek – rajz, festés, írás, dramatizálás – segítségével teszi lehetővé az önkifejezést és az önismeretet. Nem igényel művészi képességeket. Aktív krízishelyzetben klinikai keretek között alkalmazandó.
- Magyar Művészetterápiás Egyesület (MMSZKE): Magyarország egyik meghatározó művészetterápiás szakmai szervezete, amely háromévnyi képzés után ad oklevelet. A képzés állami akkreditációja jelenleg folyamatban van.
- Túlpörgetve: a Népszava mentális egészséggel foglalkozó podcastja, amelyet Herczeg Szonja és Villányi Gergő közösen vezetett.
- Novella Gerilla: Herczeg Szonja egykori kezdeményezése, amelynek keretében novellákat hagyott köztereken – buszmegállókban, villamosokon –, hogy véletlenszerűen találjanak rájuk az olvasók.
