Magyarországon tízezrek várnak idősotthonra, de a rendszer nemcsak szűkös, hanem nehezen tervezhető is.
Miközben a közéleti vitákban sok szó esik lakhatásról és fiatalokat célzó programokról, az idősellátás kérdése jóval ritkábban kerül reflektorfénybe. Pedig a helyzet sok család számára már nem elméleti ügy, hanem sürgető mindennapi probléma: hogyan találjanak helyet egy hozzátartozónak, ha az otthoni gondozás már nem megoldható?
Tízezrek keresnek férőhelyet
A radiocafé Millásreggeli című műsorában Dr. Nagy Viktor, az Idősotthonok és Nyugdíjasházak Országos Egyesülete elnöke elmondta, hogy jelenleg nagyjából 64 ezres nagyságrendben lehet beszélni az idősügyi szociális ellátásra várókról. Tapasztalata szerint jellemzően azok keresnek idősotthoni helyet, akiknek már magas az ápolási és gondozási szükségletük.
Ez azért fontos, mert a magyar gondolkodásban az idősotthon sokszor még mindig végső, kényszerű megoldásként jelenik meg. Nem tudatos, előre tervezett élethelyzetként, hanem olyasmiként, amihez csak akkor nyúlnak a családok, amikor már nincs más lehetőség.
Telített rendszer, hosszú várakozás
A szakértő szerint Magyarországon jelenleg 54 ezer állami normatívával finanszírozott férőhely működik, ezek pedig gyakorlatilag teljesen megteltek. Aki most kezd el helyet keresni magának vagy hozzátartozójának, alsó hangon 8 hónapos, de sokszor inkább másfél éves várakozással számolhat. Egyes intézményekben a kétéves várólista sem ritka.
Dr. Nagy Viktor arról is beszélt, hogy rövid távon még nem látszik érdemi fordulat. Jelenleg a szükségletek és területi igények felmérése zajlik, vagyis az úgynevezett szociális diagnózis felvétele. Közben a kormányzat 20 ezer fős férőhelybővítést vállalt, de ennek gyakorlati hatásairól egyelőre korai lenne biztosat mondani.
Nem csak hely nincs, ember sincs elég
A probléma nem merül ki az ágyak számában. A szakértő szerint egyre súlyosabb a szakképzett munkaerő hiánya is, olyannyira, hogy több helyen engedélyezett férőhelyek maradnak üresen, mert nincs elég dolgozó az idősek ellátására.
Közben a hiány átterhelődik az egészségügyre is. Sok olyan idős ember fekszik kórházi, jellemzően krónikus osztályos ágyon, akinek valójában nem kórházi, hanem idősotthoni ellátásra lenne szüksége. Ez sem az érintetteknek, sem a túlterhelt rendszernek nem kedvez.
A magánpiac sem oldja meg
Az elmúlt években a magánszektor is belépett az idősellátásba, de ez nem jelenti azt, hogy a probléma széles körben megoldódott volna. Dr. Nagy Viktor szerint a magánintézmények egy része a társadalom legfelsőbb rétegét célozza, olyan árakkal, amelyek messze esnek a magyar átlagnyugdíjas lehetőségeitől.
A felkészülésben az is nehezítő tényező, hogy Magyarországon még nincs elterjedt, kifejezetten az időskori ellátást segítő biztosítási konstrukció. Nyugat-Európában ez régebb óta ismert gyakorlat, itthon viszont legfeljebb az érdeklődés szintjén mozog a piac.
Érdemes tehát időben elgondolkodni a problémán – nem akkor, amikor a helyzet már akut, hanem jóval korábban. A szakértő szerint hasznos lehet a lehetőségek előzetes feltérképezése, az intézmények személyes megtekintése, valamint a megállapodások és szerződések alapos átolvasása is.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Dr. Nagy Viktor: intézményesített idősgondozási szakértő.
- Idős Otthonok és Nyugdíjas Házak Országos Egyesülete: az idősellátási területen működő szakmai szervezet.
- Szociális diagnózis: olyan felmérés, amely a területi és ellátási szükségletek azonosítására szolgál, és elvileg hosszabb távú döntések alapja lehet.
- Állami normatívával finanszírozott férőhely: olyan bentlakásos ellátási hely, amelynek működéséhez az állam meghatározott finanszírozást biztosít.
- Krónikus belgyógyászati osztály: olyan kórházi részleg, ahol tartós gondozást igénylő betegek ellátása folyik, de ez nem azonos az idősotthoni ellátással.
