A demencia kockázata az életkorral nő, de nem csak a korral függ össze: sok minden múlik a felismerésen és az életmódon is.
A demenciáról sokáig úgy beszéltünk, mint az öregkor szomorú, de szinte elkerülhetetlen velejárójáról. Közben egyre világosabb, hogy a helyzet ennél jóval összetettebb: nem minden feledékenység kóros, viszont vannak korai jelek, amelyeket érdemes komolyan venni. Erről beszélt a radiocafén Oláh Andrea Könyvben utazom című műsorában Kovács Tibor professzor, a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikájának igazgatóhelyettese, a beszélgetés apropóját pedig Geir Selbæk Demencia, kockázati tényezők és megelőzési lehetőségek című, a Typotex Kiadónál megjelent könyve adta.
Egyre több embert érint
A beszélgetés egy szomorú prognózissal kezdődött: a demenciával élők száma 2050-re világszerte drámaian emelkedhet. Kovács Tibor szerint a könyvben idézett előrejelzések reálisak: a fejlettebb országokban nagyjából megduplázódhat, a fejlődő országokban akár meg is triplázódhat az érintettek száma.
Magyarországon jelenleg becslések szerint 200–250 ezer demens beteg lehet, és ha ez a szám valóban megduplázódik, az félmillió embert jelenthet. Ráadásul a demencia nemcsak a betegekről szól, hanem a gondozóikról is: családtagokról, intézményi dolgozókról, ápolókról. Miközben az idős emberek aránya nő, az aktív korú ellátó lakosságé csökken, így a terhelés társadalmi szinten is egyre nagyobb lesz.
A demencia nem egyetlen betegség
Kovács Tibor hangsúlyozta: a demencia nem önálló betegség, hanem tünetcsoport. A köznyelvben gyakran azonosítjuk az Alzheimer-kórral, mert ez a leggyakoribb ok, de nem az egyetlen. Időskorban az idegsejtpusztulással járó betegségek vezetnek leggyakrabban demenciához, ezek közül pedig messze az Alzheimer a legjellemzőbb.
Ez azért fontos, mert amikor megelőzésről, kockázatról vagy korai felismerésről beszélünk, nagyon sokszor valójában elsősorban az Alzheimer-kórra vonatkozó ismeretekről beszélünk.
Mi számít normális öregedésnek, és mi nem?
Az egyik leggyakoribb félelem, hogy ha valakinek nem jut eszébe egy név, egy recept vagy egy ismerős arca, akkor máris demenciára gyanakszik. A professzor szerint ez önmagában nem tipikus jel.
A korai Alzheimer inkább a rövid távú emlékezetet érinti: az új információk megtanulása, időpontok megjegyzése, friss események felidézése válik nehézzé. Vagyis nem az a döntő, hogy valaki emlékszik-e arra, mi történt 50 éve, hanem hogy emlékszik-e arra, mit beszéltek meg tegnap vagy öt perce.
Intő jel lehet például, ha valaki rövid időn belül többször ugyanazt kérdezi vissza, ugyanazt elmondja, vagy egy korábban rutinszerűen végzett feladat hirtelen nehezebbé válik. Ilyen lehet az internetes ügyintézés, a pénzügyek kezelése, a telefon vagy a távirányító használata. Nem azért, mert minden technikai bizonytalanság demenciát jelez, hanem mert a megszokott eszközhasználat változása néha korai figyelmeztetés lehet.
Mennyit számít az életmód?
A válasz: sokat. Kovács Tibor a Lancet Commission ajánlására utalva arról beszélt, hogy a módosítható kockázati tényezők ideális befolyásolásával akár 45 százalékkal is csökkenthető lenne a demencia kialakulásának kockázata.
A legfontosabb tényezők között vannak a szív- és érrendszeri betegségek: a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a koleszterinproblémák. Ugyanilyen fontos a mozgás, a szellemi aktivitás, a társas kapcsolatok fenntartása és a táplálkozás. A beszélgetésben szóba került a mediterrán étrend, a kevésbé feldolgozott szénhidrátok, a halak, a telítetlen zsírsavakban gazdag olajok és magvak szerepe, illetve a vörös hús és a magas glikémiás indexű ételek visszafogása.
Nem mellékes a hallás és a látás romlása sem. Ezek részben azért lehetnek kockázati tényezők, mert kevesebb inger éri az agyat, részben pedig azért, mert a csökkent érzékelés nagyobb figyelmi terhelést okoz, ami hamarabb kifáraszthatja az embert.
Az alvás, a stressz, a depresszió sem mellékszál
Bár nem minden ajánlás kezeli azonos súllyal ezeket a tényezőket, a beszélgetés alapján az alvászavar, a stressz és a depresszió is fontos lehet. Kovács Tibor szerint az alvásnak, különösen a REM szakasznak szerepe van azoknak a fehérjéknek a kiürülésében, amelyek az Alzheimer-kór mechanizmusában is érintettek. Az alvási apnoé például önmagában is erős kockázatfokozó lehet.
A depresszió különösen összetett ügy: lehet önálló kockázati tényező, de felmerül az is, hogy egyes esetekben a későbbi súlyosabb gondolkodási zavar korai előjele. Az viszont a professzor szerint egyértelmű, hogy a depresszió kezelése csökkentheti a demencia felé tartó romlás esélyét.
Mikor érdemes orvoshoz fordulni?
A demencia „előszobája” az enyhe kognitív zavar. Ilyenkor a gondolkodási hibák már mérhetőek tesztekkel, de a mindennapi önellátás még alapvetően megmarad. A beteg cetlizik, jobban figyel, segítséget kér, de önállóan él. A demenciáról akkor beszélünk, amikor a kognitív zavar már a hétköznapi működést is rontja.
A professzor szerint ezért különösen fontos a korai felismerés: ebben a szakaszban az életmódi beavatkozások és a társbetegségek szoros kontrollja lassíthatják a romlást. Visszafordítani ma még nem tudjuk a folyamatot, megállítani sem, de lassítani igen.
A vérből elérhető Alzheimer-tesztek fejlődése gyors, de Kovács Tibor óvatosságra intett. Ezek ma inkább arra jók, hogy bizonyos esetekben kizárjanak valamit, mintsem arra, hogy biztos jövőképet adjanak. Egy pozitív biomarker ugyanis nem feltétlenül jelenti azt, hogy valakinél biztosan kialakul a tünetes betegség.
Nem csak az emlékezetkiesés lehet a jel
A demencia korai jelei nem mindig látványosak. A társas aktivitás megváltozása, a személyiség átalakulása, a hobbik feladása, a visszahúzódás vagy épp a szokatlanul gátlástalan, impulzív viselkedés is figyelmeztető lehet. Kovács Tibor szerint a betegek sokszor csak akkor jutnak el orvoshoz, amikor már hallucinálnak, eltévednek vagy súlyosan zavarttá válnak, pedig ez gyakran már a középsúlyos szakasz előszobája.
A hallucinációk kapcsán arra is felhívta a figyelmet, hogy a demens beteg érzékelése számára valóságosak. Nem érdemes erőből meggyőzni arról, hogy amit lát vagy hall, az nincs ott, mert ez könnyen feszültséghez, agitáltsághoz vezethet.
Társadalmi ügy is
A beszélgetés végén szó esett arról is, hogy a demencia felismerése nem kizárólag orvosi feladat. Társadalmi tudás kell hozzá: annak megértése, hogy a kritikai készség romlása, az ismétlődő visszakérdezés vagy a hétköznapi döntések furcsa megváltozása is lehet figyelmeztető jel.
Kovács Tibor ezért tartja fontosnak, hogy minél több fórumon beszéljünk a témáról. Példaként Ronald Reagant említette, akinek 1994-es nyilvános bejelentése sokat tett azért, hogy az Alzheimer-betegség bekerüljön a közbeszédbe.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Kovács Tibor: neurológus professzor, a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikájának igazgatóhelyettese.
- Geir Selbæk: norvég kutató és oktató, a demenciáról szóló, magyarul a Typotexnél megjelent könyv szerzője.
- Lancet Commission: a The Lancet folyóirathoz kapcsolódó szakértői testület.
- Enyhe kognitív zavar: a demencia előszobájaként is emlegetett állapot. A gondolkodási teljesítmény már mérhetően romlik, de a mindennapi önellátás még alapvetően megmarad.
- Lewy-testes betegség: a demencia egyik formája, amelyben korán megjelenhetnek látási hallucinációk és térérzékelési zavarok. Nem azonos az Alzheimer-betegséggel, bár tünetei részben átfedhetnek vele.
