Az extrém hőség nemcsak időjárási gond: a klímaváltozás ma már a gazdaság működését is közvetlenül alakítja.
A szélsőséges meleg nem a távoli jövő problémája, hanem a mindennapi gazdasági működés része lett – erről beszélt Pogátsa Zoltán közgazdász a radiocafé Millásreggeli című műsorában. A kiindulópontot az Allianz Research egyik elemzése adta, de a beszélgetés gyorsan túllépett a szokásos klímaközhelyeken: nem arról szólt, hogy egyszer majd alkalmazkodnunk kell, hanem arról, hogy valójában régóta késésben vagyunk.
Nem külső hatás, hanem a gazdaság része
A klímaváltozást sokáig a gazdaságon kívüli, úgynevezett externális problémaként kezelték. Pogátsa szerint ez félrevezető megközelítés. Ha a hőség visszaveti a termelékenységet, átalakítja az energiafogyasztást, megterheli a mezőgazdaságot és a városi infrastruktúrát, akkor nem valami külső zavarról beszélünk, hanem magáról a gazdaság működéséről.
A közgazdász emlékeztetett, hogy a figyelmeztetések nem most jelentek meg. Már a 20. század második felében számos tudós szólt arról, milyen következményei lehetnek a felmelegedésnek, sőt a kapcsolatot az üvegházhatású gázok és a melegedés között már a 19. század végén leírták. A felismerés tehát régi, a reakció viszont lassú volt.
Az alkalmazkodás sokszor csak ront
Jó példa erre a légkondicionálás. Rövid távon kényelmet és túlélést ad az egyre forróbb napokon, ezért természetes, hogy a háztartások és az irodák egyre nagyobb számban szerelnek fel klímaberendezéseket. Csakhogy ettől még nem oldódik meg a probléma, sőt részben tovább erősödhet.
A készülékek gyártása energiaigényes, működtetésük növeli az áramfogyasztást, és ha a rendszer másik végén továbbra is fosszilis alapú energiatermelés áll, akkor az alkalmazkodás újabb kibocsátással jár együtt. Vagyis amit helyben megoldásnak érzünk, az rendszerszinten könnyen a baj része marad.
Ez a logika nem csak a hűtésre igaz. Ugyanez jelenik meg az épületek energetikai állapotánál is. A műsorban szóba került, hogy Magyarországon évek óta napirenden van a lakóingatlanok hőszigetelésének ügye, mégis lassan halad az érdemi előrelépés. Pedig az energetikailag rossz állapotú otthonok egyszerre növelik a nyári hőterhelést és a téli energiafogyasztást.
Pogátsa külön megemlítette a rezsicsökkentés politikáját is, mint olyan megközelítést, amely sokak számára elfedte a valós problémát: ha az energia ára mesterségesen tompítja a kényszert, kisebb a nyomás az épületek felújítására és a fogyasztás csökkentésére.
A mezőgazdaságtól a városokig
A klímaváltozás gazdasági hatása nem egyetlen szektor ügye. A beszélgetésben elhangzott, hogy a mezőgazdaságban az elsivatagosodás, a vízhiány és a hőstressz már közvetlen kockázat. De ugyanígy érintettek a városok, ahol a felhevülő betonfelületek, az épületállomány és az energiaigény egyszerre fokozzák a sérülékenységet.
A probléma azért különösen nehéz, mert a gazdaság alapműködése sok ponton ma még eleve kibocsátással jár. Nem csak a sokat emlegetett repülésekről vagy luxusfogyasztásról van szó. Ahogy Pogátsa fogalmazott: laknunk kell valahol, ennünk kell valamit, és ezzel máris beléptünk a nagy kibocsátó rendszerek világába.
A városiasodás például cementet, acélt, utakat, csatornákat és nagy tömegű építőanyagot kíván. Az élelmiszertermelés pedig a jelenlegi rendszerben jelentős részben műtrágyára támaszkodik. Ezekre a legalapvetőbb technológiákra ma sincs minden igényt kielégítő, könnyen felskálázható, üvegházhatásúgáz-mentes megoldás.
Négy tényező, amely együtt hajtja a kibocsátást
Pogátsa saját, fenntartható gazdaságról szóló gondolatmenetét is összefoglalta. Szerinte annak, hogy mennyi üvegházhatású gáz kerül a levegőbe, négy fő összetevője van.
Az első a népességszám: ha többen vagyunk, az változatlan feltételek mellett nagyobb terhelést jelent. A második a GDP növekedése: a gazdasági bővülés önmagában több anyag- és energiafelhasználással jár. A harmadik az, hogy egységnyi gazdasági teljesítményt mennyi energiából állítunk elő. Ezen a ponton vannak javulások, hiszen sok helyen futnak energiahatékonysági programok, de energia nélkül nincs termelés.
A negyedik tényező pedig az, hogy egységnyi energia előállítása vagy felhasználása mekkora üvegházhatásúgáz-kibocsátással jár. Pogátsa szerint itt ütközünk bele a legkeményebb korlátokba. Sokan bíznak abban, hogy a technológia majd mindent megold, de a legalapvetőbb gazdasági folyamatok jelentős részére ma még nincs könnyen skálázható, tiszta alternatíva.
A műsorban szóba került a mesterséges intelligencia, is mint lehetséges termelékenységjavító tényező. A felvetés lényege az volt, hogy a hatékonyság növekedése önmagában nem feltétlenül jelent környezeti nyereséget, ha közben az ehhez szükséges energiaigény is gyorsan nő. Magyarán: nem elég azt nézni, mit nyerünk a technológiával, azt is figyelni kell, milyen energiarendszer tartja fenn.
Van ok a józanságra, de a reményre is
A beszélgetés hangulata nem volt derűs, de nem is a pánikkeltésről szólt. Sokkal inkább arról, hogy a helyzet súlyát végre ne kozmetikázzuk. Ez önmagában is előrelépés ahhoz képest, amikor a klímaválságot még szűk zöld ügyként vagy marginális aktivista témaként kezelték.
Pogátsa ennek kapcsán felidézte Lányi András korábbi környezetvédő fellépéseit is, amelyek idején sokan még különc gesztusnak látták az efféle figyelemfelhívást. Ma ehhez képest jóval szélesebb a társadalmi érzékenység: egy fa kivágása is sokkal erősebb közreakciót vált ki, és a klímatudatosság különösen a fiatalabb generációk körében magas.
Ez nem oldja meg a kibocsátás problémáját, de fontos fordulat. Ahogy az sem közömbös, hogy a nemzetközi politikában a klímaügy egyszerre sérülékeny és megkerülhetetlen. A beszélgetés végén szóba került Donald Trump és az Egyesült Államok viszonya a Párizsi Egyezményhez. Ez jól mutatja, mennyire sok múlik a politikai akaraton is.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Allianz Research: az Allianz csoport gazdasági kutatórészlege, amely rendszeresen publikál elemzéseket a világgazdaság kockázatairól, köztük a szélsőséges hőség gazdasági hatásairól is.
- Pogátsa Zoltán: közgazdász, társadalomkutató, a Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Karának docense.
- Negatív externália: közgazdasági fogalom arra az esetre, amikor egy tevékenység költségeit nem az viseli teljesen, aki a hasznot élvezi, hanem részben másokra hárulnak át. A klímaváltozást sokáig ilyen külső hatásként kezelték.
- Párizsi Megállapodás: a 2015-ben elfogadott nemzetközi klímaegyezmény, amelynek célja a globális felmelegedés korlátozása és az országok kibocsátáscsökkentési vállalásainak összehangolása.
