A Brexit megítélése megváltozott, de a britek esetleges visszatérése továbbra sem adminisztratív, hanem politikai kérdés.
A brit EU-tagság ügye újra napirendre került: a radiocafé Millásreggeli című műsorában Tunkli Dániel, az Accorde Alapkezelő befektetési igazgatója arról beszélt, hogy a Brexitet ma már sokan súlyos hibának tartják az Egyesült Királyságban, a tényleges visszaközeledéshez azonban nem elég a kijózanodás — politikai akarat és stabil többség is kellene hozzá.
A Brexitet egyre többen látják rossz döntésnek
Tunkli Dániel szerint a brit közvélemény jelentős része ma már belátja, hogy a Brexit gazdaságilag visszalépést hozott. A beszélgetésben elhangzott: a felmérések alapján a britek 55 százaléka támogatná az EU-ba való visszatérést, de ez az arány 35 százalékra esik, ha a korábbi különkedvezményeket, az úgynevezett opt-outokat nem kapnák vissza.
Ez nem mellékes részlet. Az Egyesült Királyság korábban kívül maradhatott például a schengeni övezeten, és nem vezette be az eurót. Vagyis a visszatérés támogatottsága erősen függ attól, hogy a britek mennyit őrizhetnének meg a korábbi kivételeikből.
Gazdasági logika lenne benne
A műsorban az is elhangzott, hogy a brit szabályozás ma is sok ponton követi az uniós normákat, ezért technikailag a visszalépés nem feltétlenül lenne hosszadalmas folyamat. Tunkli Michel Barnier egykori Brexit-főtárgyalóra hivatkozva azt mondta:
a politikai döntés meghozatala akár tovább tarthat, mint maga a belépés folyamata.
A gazdasági érv szerinte világos. A nagy brit tőzsdei cégek teljesítményét sokszor inkább globális folyamatok mozgatják, mint a brit belpolitika, a kisebb és közepes vállalatok viszont évek óta szenvednek, és európai összevetésben is olcsónak számítanak. A Brexit tehát nem feltétlenül látványos összeomlást hozott, inkább elvesztegetett lehetőségeket.
A 2029-es választás lehet a valódi fordulópont
A visszatérés legnagyobb akadálya nem jogi, hanem politikai. Tunkli szerint a 2029-es brit választás lehet az a mérföldkő, amely tényleg irányt szabhat. A Munkáspárt szavazóinak nagy többsége szorosabb EU-kapcsolatot szeretne, miközben a bevándorlásellenes Reform UK erősödik.
A párt neve szorosan összefonódott Nigel Farage politikájával, és a beszélgetésben az is szóba került: ha ez a politikai vonal kerülne fölénybe, akkor nem közeledés, hanem újabb távolodás jöhetne az EU-tól. Vagyis a következő évek kérdése nem pusztán az, hogy a britek megbánták-e a Brexitet, hanem az is, hogy milyen jövőképet választanak helyette.
Amerika bizonytalansága is lökést adhat
Az is szóba került, hogy a brit külpolitikai gondolkodásra az Egyesült Államok kiszámíthatatlansága is hatással lehet. Ha Washington kevésbé tűnik megbízható szövetségesnek, az növelheti az EU vonzerejét mint stabil, bár lassú és bürokratikus, de kiszámítható partnerét.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a brit közvélemény egyik napról a másikra újra teljes szívvel az integráció mellé állna. Inkább arról van szó, hogy a Brexit utáni évek tapasztalata lassan átírja azt a régi ígéretet, amely szerint a kilépés egyszerre hoz majd nagyobb szuverenitást és jobb gazdasági teljesítményt.
Ha lesz is brit visszatérés az EU-ba, az aligha érzelmi gesztus lesz. Sokkal inkább annak beismerése, hogy a gazdasági és geopolitikai realitások néha erősebbek a kampányszlogeneknél.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Tunkli Dániel: az Accorde Alapkezelő befektetési igazgatója.
- Opt-out: uniós különmentesség vagy kivétel, amely lehetővé teszi, hogy egy tagállam egy-egy közös szabályt ne alkalmazzon. A britek korábban több ilyen kedvezménnyel is éltek.
- Schengeni övezet: olyan európai térség, ahol a tagállamok között nincs rendszeres határellenőrzés. Az Egyesült Királyság korábban nem csatlakozott ehhez a rendszerhez.
- Michel Barnier: francia politikus, az Európai Unió korábbi fő Brexit-tárgyalója, aki a kilépési folyamat egyik legfontosabb uniós szereplője volt.
- Reform UK: brit politikai párt, amely erősen bevándorlásellenes és euroszkeptikus politikát képvisel; a Brexit-párti tábor egyik mai gyűjtőereje.
