A gazdasági előrejelzés nem kristálygömb: modellek, váratlan fordulatok és emberi döntések együtt alakítják a a jövő lehetőségeit.
A gazdaság sokszor távoli számok, grafikonok és szakértői mondatok világának tűnik, pedig nagyon is benne élünk: a boltban, a hitelkamatokban, a munkahelyi döntésekben. A radiocafé Krízisek és pofonok című műsorában Bőhm Kornél és Pásztor Szabolcs, az Ökonomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója arról beszélgetett, miért olyan nehéz és mégis elkerülhetetlen a gazdasági trendek előrejelzése, és hogy egy-egy prognózis néha nemcsak leírja, hanem formálja is a valóságot.
A közgazdász nem jós
Pásztor Szabolcs a beszélgetés elején egy találó gondolattal indított. Felidézte John Kenneth Galbraith sokat idézett megállapítását:
a közgazdászok nem ismerik a jövőt, csak folyton arra kérik őket, hogy jelezzék előre.
A gazdasági előrejelzés valójában nem biztos tudás, hanem feltételezésekre épülő becslés. A szakemberek modellekből dolgoznak, adatokat hasonlítanak össze, súlyoznak, forgatókönyveket készítenek. Csakhogy a világgazdaságban rengeteg változó mozog egyszerre, és a globalizált rendszerben egy földrajzilag távoli eseménynek nagyon gyorsan helyi következményei lehetnek.
A beszélgetésben szóba kerültek azok a tényezők is, amelyek felülírhatják a legjobb számításokat is: most éppen ilyen például a közel-keleti feszültség, a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság vagy az Európát érintő háborús helyzet. Ezeket figyelembe lehet venni, de a tényleges hatásukat előre pontosan megbecsülni már sokkal nehezebb.
Mindig a jelenből nézzük a jövőt
Pásztor Szabolcs egy filozofikusabb kapaszkodót is adott a témához, amikor Szent Ágoston gondolatát idézte:
a múltról és a jövőről is mindig a jelenlegi tudásunk alapján gondolkodunk.
Ez elsőre elvontnak is tűnhet, de nagyon is gyakorlati jelentősége van.
Amikor egy intézmény ma megmondja, mi várható jövőre, valójában a most ismert információkból indul ki. Ahogy azonban telik az idő, új adatok érkeznek, új helyzetek alakulnak ki, és az eredeti pálya módosul. Ezért nem feltétlenül hiba, ha egy korábbi prognózist később átírnak: gyakran egyszerűen arról van szó, hogy közelebb kerültünk a valósághoz.
Erre a beszélgetésben a Magyar Nemzeti Bank inflációs várakozásai szolgáltak példaként. Az év elején vagy 2025 végén más kép látszott 2026-ról, mint most. Minél közelebb kerülünk egy adott évhez vagy negyedévhez, annál több konkrétum áll rendelkezésre, és ezzel együtt annál pontosabb lehet a becslés is.
Amikor az előrejelzés maga is hatni kezd
A gazdasági előrejelzés egyik legérdekesebb oldala, hogy nem pusztán megfigyelés, hanem beavatkozás is lehet. Ha egy jegybank vagy más tekintélyes intézmény azt üzeni, hogy magas lesz az infláció, arra a piac szereplői reagálnak.
Aki kölcsönt ad, magasabb kamatot kérhet. Aki árat szab, előre emelhet. Aki beruházna, kivárhat. Vagyis a várakozás döntéseket indít el, ezek a döntések pedig végül valóban közelebb vihetnek ahhoz a kimenethez, amelyet az előrejelzés eredetileg csak leírni próbált. A közgazdaságtan ezt önbeteljesítő jóslatnak nevezi.
Ez egyben hitelességi kérdés is. Az elemzőházak, kutatóintézetek és think tankek részben azért versenyeznek egymással, mert aki többször közel kerül a valósághoz, arra később többen figyelnek. A piaci bizalom tehát nemcsak a módszertanról, hanem a korábbi találati arányról is szól.
Túl sok adat, túl sok összefüggés
Ma már nem az információhiány, hanem sokszor inkább az információtömeg a probléma. Pásztor Szabolcs felidézte, hogy az IMF korábbi vezetése is beszélt arról: a világban keletkező adatmennyiség döntő része viszonylag rövid idő alatt jött létre. Ez a közgazdász számára azt jelenti, hogy
rengeteg háttérfolyamatot kell egyszerre figyelni.
Jó példa erre a globalizációs ellátási láncok világa. Elhangzott egy szemléletes példa is: a halat kifogják Argentína partjainál, feldolgozzák Thaiföldön, majd Nyugat-Európában fogyasztják el. Egy viszonylag egyszerű termék is hatalmas utat jár be, miközben munkabér, szállítás, időjárás, energiaár és kereslet egyaránt hat rá.
Ha ilyen környezetben emelkedik egy termék ára, akkor nem elég annyit mondani, hogy „drágább lett”. Meg kell nézni, hol történt a zavar: a kitermelésnél, a feldolgozásnál, a logisztikában vagy a fogyasztói oldalon. Ráadásul egyes hatások erősítik egymást, mások kioltják. Innen jön az a közgazdasági óvatosság, amelyet gyakran a „minden más változatlansága mellett” szófordulat fejez ki: a modellek sokszor egy változó hatását külön próbálják megragadni, tudva, hogy a valóság ennél jóval bonyolultabb.
Trump vámjai: lövés a sötétbe?
A beszélgetés egyik leghétköznapibb, mégis legtanulságosabb példája Donald Trump amerikai elnök vámstratégiája volt. Pásztor Szabolcs szerint az ilyen bejelentések hatása annyira szerteágazó, hogy egyetlen irányba mutató következményt nehéz lenne biztosan meghatározni.
Egy vám első ránézésre egyszerű ügynek tűnik: a behozott termék drágább lesz. Ettől viszont még korántsem egyértelmű, hogy kevesebbet adnak el belőle. Lehet, hogy a gyártó lenyeli a pluszköltség egy részét. Lehet, hogy helyben kezd termelni. vagy esetleg a vevő épp a drágulás miatt tekinti még inkább státuszterméknek az árut.
A beszélgetésben előkerült az úgynevezett vámkerülő beruházás, vagyis amikor egy cég azért ruház be egy adott régióban, hogy ne kelljen vámot fizetnie. Ennek példájaként hangzott el a BYD kínai autómárka európai jelenléte is: ha egy vállalat az adott piacon belül gyárt és onnan értékesít, egészen más költségszerkezettel számolhat.
Szóba került a „pricing to the market” logikája is, vagyis amikor a cég nem mindenhol ugyanúgy áraz. Egyes piacokon egy termék luxuscikké, státuszszimbólummá válik, ezért magasabb áron is kelendő lehet. Ez a gondolkodás olyan globális termékeknél is ismerős lehet, mint például az iPhone.
A döntések nem mindig racionálisak
Szóba került az is, hogy a döntéshozók sem mindig tisztán racionális lények. Utólag hajlamosak vagyunk minden választásunkat tényekkel igazolni, miközben
a mélyben sokszor érzelmek, benyomások, kötődések dolgoznak.
Ez igaz lehet fogyasztói döntésekre, de vállalati és politikai szinten is megjelenhet. Hol nyisson irodát egy cég? Melyik országban ruházzon be? Kell-e vendégmunkás egy adott szektorba? A felszínen adatok, keresleti számok és bérköltségek sorakoznak, de a háttérben az identitás, a tapasztalat, a félelem vagy a presztízs is szerepet játszhat.
A kutatások sokszor konkrét megrendelői igényekre készülnek. Például arra keresnek választ, milyen lesz a munkaerőpiac 2030-ra, kell-e vendégmunkás, milyen munkakörnyezetet várnak majd el a dolgozók. Az elemzés tehát nem légüres térben születik: döntéshozók használják fel, és gyakran intézkedések alapja lesz.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Ökonomus Gazdaságkutató Alapítvány: magyar gazdaságkutató műhely.
- Önbeteljesítő jóslat: olyan helyzet, amikor egy várakozás maga is hozzájárul ahhoz, hogy a jósolt esemény valóban bekövetkezzen.
- IMF: a Nemzetközi Valutaalap, vagyis International Monetary Fund rövidítése. Nemzetközi pénzügyi szervezet, amely gazdasági elemzéseivel és programjaival világszerte hat a döntéshozatalra.
- Pricing to the market: olyan árazási stratégia, amikor a vállalat az egyes piacokon eltérő árakat alkalmaz, igazodva a helyi kereslethez, presztízshez vagy versenyhelyzethez.
- Vámkerülő beruházás: olyan befektetési megoldás, amikor egy cég azért telepíti a termelését egy adott országba vagy régióba, hogy elkerülje az importvámokat. A nemzetközi kereskedelemben bevett alkalmazkodási forma.
