A félidős választások közeledtével előtérbe kerül Donald Trump nem teljesen elveszett, de egyre nehezebben finanszírozható adópolitikája is.
Nyakunkon az amerikai félidős választások, és a legoptimistább republikánusok sem lehetnek biztosak a dolgukban. Pestiesen fogalmazva: van baj. Donald Trump elnök gazdaságpolitikáját sokan kiszámíthatatlannak érzik, bár adójogi és gazdasági logikája ettől még jól körvonalazható – nagyjából ez volt a lényege annak a beszélgetésnek, amely a radiocafé Millásreggeli című műsorának Adóvilág rovatában hangzott el. Gerendy Zoltán, vezető adótanácsadó szerint a kérdés nem az, hogy van-e irány, hanem inkább az, meddig bírja ezt az irányt az amerikai költségvetés.
Egyszerű üzenet, bonyolult következmények
Gerendy rámutatott, hogy Trump adópolitikai receptje alapvetően egyszerű. Fenntartaná a korábbi adócsökkentéseket, vagyis azt a pályát, amely a társasági adót 35-ről 21 százalékra, a felső személyi jövedelemadó-kulcsot pedig 40-ről 37 százalékra vitte le. Ez a megközelítés illeszkedik a MAGA, vagyis a Make America Great Again világába: nemzeti gazdaságpolitika, protekcionista kereskedelem, energiafüggetlenség és az „Amerika az első”- logika előtérbe tolása.
Ez a politika nem teljesen eredménytelen. Az Egyesült Államok továbbra is a világ legnagyobb gazdasága, a tőkepiacok erősek maradtak, és az mesterséges intelligencia (AI)-beruházások is az ország vonzerejét erősíthetik. A műsorban az is elhangzott, hogy a dereguláció több ágazatnak kedvezett, miközben az amerikai beruházási környezet továbbra is vonzó.
A kamat az igazi ellenfél
A derűsebb képet ugyanakkor elég kemény korlátok árnyalják. Gerendy szerint a költségvetési hiány érdemben nem csökkent, miközben a magas kamatkörnyezet egyre nehezebbé teszi az államadósság finanszírozását. A műsorban külön szóba került a Federal Reserve környezete, a megugró kötvényhozamok, valamint az, hogy a hadi- és szociális kiadások is erősen nyomják a büdzsét.
Ebben a helyzetben különösen kockázatosnak hangzik az az ötlet, amelyről a beszélgetésben „Trump-dividendként” beszéltek: egy egyszeri, 5000 dolláros kifizetés minden szavazóképes állampolgárnak. Ez inkább kampányeszköz, mintsem stabil költségvetési megoldás – ha valóban megvalósulna, az a hiányt tovább növelhetné.
Vámok, adók, magyar következmények
A műsorban elhangzott értelmezés szerint a vámok és a protekcionizmus ugyan javíthattak egyes mutatókon, de a helyzet zavarosabb annál, mint hogy egyértelmű sikerről lehessen beszélni. Gerendy arról is beszélt, hogy a vámok jogalapját bírósági döntés érintette, ezért a remélt bevételek és a tényleges eredmények között nincs feltétlenül egyenes kapcsolat.
Magyar szemmel talán még fontosabb a kettős adóztatást elkerülő egyezmény hiánya. A beszélgetés szerint emiatt az USA bizonyos jövedelmeknél 30 százalékos forrásadót von le, ami a magyar befektetőknek kifejezetten kedvezőtlen. Ez már nem geopolitikai háttérzaj, hanem nagyon is kézzelfogható veszteség.
Trump gazdaságpolitikája tehát a műsorban elhangzottak alapján nem annyira az ötlet hiányától, mint inkább a finanszírozhatóság határaitól szenved. Az irány világosnak tűnik – a kérdés az, meddig marad járható. És persze az is, hogy hogyan látják ezt a választók, amikor jövő héten leadják szavazataikat.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- MAGA: a Make America Great Again rövidítése, Donald Trump politikai jelszava és tágabb gazdaságpolitikai kerete.
- Federal Reserve: az Egyesült Államok központi bankrendszere. A kamatkörnyezeten és a pénzpolitikán keresztül közvetve az amerikai állam finanszírozási terheit is befolyásolja.
- Kettős adóztatást elkerülő egyezmény: államközi megállapodás, amely azt szabályozza, hogy ugyanazt a jövedelmet ne adóztassák meg kétszer. Hiánya a magyar befektetők számára is pluszterhet jelenthet.
- Forrásadó: olyan adó, amelyet a kifizetés helyén, közvetlenül a jövedelemből vonnak le. Az Egyesült Államokban ez bizonyos esetekben 30 százalék is lehet.
- Protekcionizmus: a hazai termelőket és iparágakat védő gazdaságpolitika, amely tipikusan vámokkal és kereskedelmi korlátozásokkal dolgozik.
- Félidős választások: az amerikai elnök négyéves hivatali idejének pontosan a felénél tartott általános választás. Tétje a törvényhozás összetétele: a Képviselőház összes tagját és a Szenátus körülbelül egyharmadát érinti, valamint számos államban kormányzókat és helyi tisztségviselőket is választanak. Gyakorlatilag a hivatalban lévő elnök és kormánya addigi munkájának népszavazás-jellegű értékelése, annál jóval nagyobb hatással: teljesen átrendezheti a washingtoni erőviszonyokat.
