A via ferrata előre kiépített drótköteles út: kezdőknek is jó belépő a hegymászás világába, de a felkészültség itt sem hiányozhat.
A radiocafé Millásreggeli című műsorában egy olyan sport került szóba, amely egyszerre hangzik technikásnak és ijesztőnek, mégis sokak számára lehet elérhető. A via ferrata, vagyis a „vasalt út” a sziklás terep és a biztosított haladás találkozása: látványos, koncentrációt igénylő mozgásforma, amelyet nem véletlenül emlegetnek egyre többen idehaza is.
Mit jelent pontosan a via ferrata?
A via ferrata lényegét Szabó Dénes viaferrata-oktató a műsorban egyszerűen foglalta össze: a sziklafalban rögzítési pontok vannak, ezekhez drótkötelet feszítenek ki, a mászó pedig ehhez tudja magát biztosítani egy beülővel. Ha megcsúszik vagy leesik, ez a rendszer megtartja.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a haladás nem teljesen „szabad” mászásként történik, hanem egy előre kiépített útvonalon. A szikla, a magasság és a fizikai kihívás megmarad, de a biztosítási rendszer nem a mászó pillanatnyi döntésein múlik, hanem már adott.
Más mint a sziklamászás
A legfontosabb különbség az, hogy míg a klasszikus sziklamászásnál a mászó maga építi ki a kötélpályát, ez előre elkészített rendszer. Ezért mondta Szabó Dénes azt is, hogy kevesebb szaktudással használható, akár kezdők számára is.
Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy a via ferrata „magától megy”. A műsorban fel is vetődött a kérdés, hogy mit kell ezen oktatni, ha a működése elsőre viszonylag gyorsan elmagyarázható. Nos, meg kell tanulni a felszerelés helyes használatát, és azt is, milyen módon lehet a leghatékonyabban mászni.
Vagyis a via ferrata nem pusztán bátorság kérdése. Aki kipróbálná, annak nem árt tudnia, hogyan viselkedik a teste a falon, hogyan mozogjon takarékosan, és miként használja jól azt a felszerelést, amelyre a biztonságát bízza.
Egyre népszerűbb
A beszélgetés szerint a via ferrata egyre népszerűbb, és ennek hazai oka is van. Szabó Dénes arról beszélt, hogy az elmúlt öt évben jelentős állami támogatás jutott ezekre az utakra. Ennek köszönhetően Magyarországon már sok pálya kiépült, és jelenleg is készül új.
A növekvő ismertség mögött alighanem az is ott van, hogy ez a mozgásforma látványos, könnyen megmutatható, és a kalandélményt olyanokhoz is közelebb viszi, akik a hagyományos mászást talán túl technikásnak gondolnák. Közben külföldön mindez nem új jelenség, ott már régóta népszerű.
Nem minden pálya ugyanaz
A via ferraták világában a nehézségi fokozatok különösen fontosak. Szabó Dénes szerint ezek A-tól F-ig terjednek: az A a legkönnyebb, az F a legnehezebb.
Ez a besorolás azért lényeges, mert segít reálisan felmérni, ki milyen útvonalat válasszon. Attól, hogy valaki hallott már a via ferratáról, még nem biztos, hogy rögtön a komolyabb szakaszokkal érdemes próbálkoznia. A belépési küszöb alacsonyabb lehet, mint a „rendes” mászásnál, de a fokozatosság itt sem megspórolható.
A via ferrata vonzereje éppen ebben a kettősségben rejlik: egyszerre kínál kalandot és kapaszkodót. Nem veszi el a hegy élményét, csak könnyebb keretek közé helyezi. Ettől még nem játék, de talán éppen ezért lehet jó első találkozás azoknak, akik szeretnének közelebb kerülni a sziklás terep világához.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Via ferrata: Előre kiépített, drótkötéllel biztosított sziklamászó útvonal. A mászó beülő és biztosítás segítségével halad rajta.
- Szabó Dénes: barlangász, heyimentő, via ferrata oktató.
- Beülő: a mászásnál használt felszerelési elem, amelyhez a biztosítás kapcsolódik.
- Drótkötél: a sziklafal rögzítési pontjaihoz kifeszített acélkötél, amelyhez a mászó biztosítja magát haladás közben.
- A–F nehézségi fokozat: a via ferrata útvonalak nehézségét jelző skála. Az A a legkönnyebb, az F a legnehezebb.
