Az európai részvénypiac jól kezdte az évet, de az energiaárak és a geopolitikai feszültségek gyorsan átírták a helyzetképet.
Az év eleji optimizmus után néhány hónap alatt jóval óvatosabb lett a hangulat az európai tőzsdéken. A radiocafé Millásreggeli című műsorában Kovács-Kvotidián Máté, az OTP Alapkezelő portfóliómenedzsere arról beszélt, mi húzta fel kezdetben az európai piacokat, és miért ütközött falba ez a történet ilyen gyorsan.
Jól indult, aztán jött az energiaár-sokk
A szakértő szerint az év eleji európai sztori három pillérre épült: kedvező értékeltségre, főként német fiskális élénkítésre és egészséges profitnövekedési várakozásokra. Február végére ez látványosan működött is: euróban mérve az európai piac már nagyjából 8 százalékos pluszban járt, miközben az amerikai piac lényegében oldalazott.
A fordulatot a közel-keleti, iráni konfliktus és az erre ráépülő energiapiaci félelem hozta. Ez Európának nagyon rossz hír, mert a kontinens erősen kitett az importnak: az olaj mintegy 95, a gáz közel 90 százaléka kívülről érkezik. Közben az amerikai gázár nagyjából az európai tizede, ami versenyképességi különbséggé is válik.
Nem minden szektor reagál ugyanúgy
Az energia drágulása egyszerre üti a fogyasztást és a vállalati költségeket. Ha nő az inflációs nyomás, a jegybankoknak is nehezebb a dolguk: a műsorban szóba került a Fed és az Európai Központi Bank szerepe is. A magasabb kamatkörnyezet pedig már önmagában is újraárazza a piacot.
Ebben a közegben az energiacégek a nyertesek közé kerülhetnek, és a bankoknak is kedvezhet a magasabb kamatszint, amíg nincs recesszió és nem nő meg látványosan a nem teljesítő hitelek aránya. A vesztes oldalon inkább az ipari, ingatlanos, tartós fogyasztási cikkeket gyártó és kifejezetten energiaigényes vállalatok jelennek meg. Különösen sérülékenyek lehetnek a vegyipari cégek, a közművek és bizonyos megújulóenergiás fejlesztők.
Hol lehet mégis lehetőség?
Kovács-Kvotidián Máté szerint a befektetői hiba gyakran az, hogy sokan automatikusan visszapattanásra számítanak ott, ahol nagy volt az esés. Ennél fontosabb kérdés, milyen strukturális trendek maradhatnak velünk hosszabb távon.
Ilyen lehet a védelmi ipar. A beszélgetésben elhangzott, hogy a NATO tagállamai 2025-ben úgy döntöttek: 2035-re a védelmi kiadásokat a GDP 5 százalékára futtatják fel. Ettől még nem minden papír olcsó: a Rheinmetall példája is azt mutatja, hogy a túlzott lelkesedés után kijózanodás jöhet.
Hosszabb távú sztori maradhat az elektrifikáció és az energiafüggetlenség is, különösen egy elöregedő európai áramhálózat mellett. Kontrariánus ötletként az autóipar is felmerült: a szakértő szerint itt már olyan mértékű a pesszimizmus, hogy egy várakozásokat egyszerűen hozó gyorsjelentés is megmozgathatja az árfolyamokat, ahogy azt a Stellantis esetében is láthatták a befektetők.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Kovács-Kvotidián Máté: az OTP Alapkezelő portfóliómenedzsere.
- EKB: az Európai Központi Bank rövidítése; az eurózóna monetáris politikájáért felelős intézmény, amely a kamatkörnyezettel közvetlenül hat a piacokra.
- Fed: az amerikai jegybankrendszer közismert neve, vagyis a Federal Reserve. Döntései a globális hozamkörnyezetet és a befektetői hangulatot is befolyásolják.
- Nettó energiaimportőr: olyan gazdaság, amely több energiát vásárol külföldről, mint amennyit maga állít elő vagy exportál. Európa sérülékenységének egyik kulcsfogalma.
- Rheinmetall: német védelmi ipari vállalat.
