A magyar tejpiac válsága nemcsak a gazdák gondja: az olcsó import, a drága takarmány és a gyenge feldolgozás együtt szorítja az ágazatot.
Nem könnyű megbirkózni a gondolattal, hogy bajban van egy mezőgazdasági ágazat, amikor a boltokban sokszor éppen az alacsony árak tűnnek fel. A kép azonban csalóka: a hazai tejtermelők és feldolgozók egyszerre küzdenek az európai túltermelés miatt dömpingáron érkező importtal és azzal, hogy a magyar tejipar még mindig nem elég erős ahhoz, hogy nagyobb hozzáadott értékkel tartsa itthon a megtermelt tejet. Erről beszélt Harcz Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezető igazgatója a radiocafé Millásreggeli című műsorában.
Miért került szorult helyzetbe a tejágazat?
Az európai tejfelesleg továbbra is megvan: a felvásárlás még mindig 3 százalékkal magasabb, mint egy évvel korábban. Ez önmagában is lefelé nyomja az árakat, de a gondot súlyosbítja, hogy Kína és az Egyesült Államok kevesebb európai tejterméket vásárol, vagyis szűkült az exportpiac.
Csakhogy a tejtermelés nem olyan ágazat, ahol egyik napról a másikra le lehet húzni a rolót. Egy tehénállomány felépítése, a megtermékenyítéstől a tejtermelésig többéves folyamat, és a takarmányozás is hosszú távú tervezést igényel. Ha túl sok a tej a piacon, azt a termelők nem tudják gyorsan megoldani, a teheneket nem lehet „elzárni”, mint egy csapot.
Olcsón adjuk, drágán kapjuk
A hazai helyzetet különösen sérülékennyé teszi, hogy Magyarország kis tejtermelő ország. A megtermelt tej mintegy 20 százaléka nyers tejként, kamionokban hagyja el az országot, miközben sajt, joghurt és vaj érkezik vissza importból. Vagyis olcsón adjuk el az alapanyagot, majd drágábban, késztermékként vesszük vissza azt, amit máshol feldolgoztak.
Ebben nagy szerepe van a méretkülönbségnek. Harcz Zoltán példája szerint vannak olyan német sajtüzemek, amelyek önmagukban több tejet vásárolnak fel, mint amennyit Magyarország összesen feldolgoz. Ilyen lépték mellett sokkal könnyebb hatékonyan, olcsóbban és stabilabban termelni.
Az aszály a takarmányon üt vissza
Miközben a magyar tej európai összevetésben olcsó, a takarmány nem az. Az idei aszály különösen a szálas takarmányokat és a silókukoricát érintette érzékenyen, utóbbi pedig alapvető a tejelő tehenek etetésében. Ez azért fáj különösen, mert a silókukoricát nem lehet egyszerűen pótolni: a tárolása és felhasználása speciális körülményeket igényel.
A romló helyzet jelei már a felvásárlási adatokban is látszanak. Nyárig még nem csökkent érdemben a felvásárlás, augusztusban viszont már 3 százalékos visszaesés mutatkozott, szeptemberre pedig 4 százalék körüli csökkenést becsültek.
Mit lát ebből a vásárló?
A boltban a fogyasztó leginkább az árat látja, és nehéz is mást elvárni tőle, amikor akár jelentős különbség lehet két hasonló sajt között. Mégis érdemes tudni, hogy a mostani olcsó import nem feltétlenül tart örökké. Ha a hazai termelés és feldolgozás tovább gyengül, később jóval kisebb mozgástér maradhat a piacon.
A műsorban az is elhangzott, hogy a KSH adatai szerint egyes dobozos tejek ára a korábbi évek szintjéhez közelít, miközben jelentős infláció halmozódott fel a bérekben, az energiában, a csomagolásban és más költségekben. Ebből is látszik, mennyire mélyre került az egész termékpálya.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács: a magyar tejágazat szakmai érdekképviseleti szervezete.
- Harcz Zoltán: a szervezet ügyvezető igazgatója.
- Dömpingár: olyan, a piaci egyensúlyt torzítóan alacsony ár, amelyen a feleslegessé vált termékeket külföldön próbálják értékesíteni.
- Gyárkapui ár: az az ár, amelyen a feldolgozó eladja a terméket a kereskedelemnek, vagyis még a bolti ár előtti szint.
- Silókukorica: erjesztett takarmányalapanyag, amely a tejelő tehenek etetésében kulcsszerepet játszik, ezért hiánya közvetlenül érinti a tejtermelést.
