A fájdalom nem csak gyógyszerrel kezelhető: vannak beavatkozások, amelyek célzottan, akár tartósan is enyhítik.
A daganatos betegségek kezeléséről sok szó esik, a fájdalomról annál kevesebb, pedig a mindennapokat sokszor ez határozza meg leginkább. A Semmelweis Egyetem nemrég felállt fájdalom-munkacsoportja az Országos Onkológiai Intézettel közösen olyan intervenciós módszereket alkalmaz, amelyek bizonyos esetekben drámaian csökkenthetik, sőt akár meg is szüntethetik a fájdalmat. A lehetőség azonban nem univerzális csodafegyver: gondos diagnózis, megfelelő betegkiválasztás és személyre szabott döntés kell hozzá. Erről beszélt Dr. Zelenai Ferenc fájdalomterapeuta, aneszteziológus szakorvos a radiocafén, a Millásreggeli vendégeként.
Miért kell külön foglalkozni a fájdalommal?
Elsőre magától értetődőnek tűnhet, hogy a fájdalmat csillapítani kell. Mégis fontos külön szakmai területként tekinteni rá, mert a tartós, vagyis jellemzően három hónapnál hosszabb ideje fennálló krónikus fájdalom több egyszerű tünetnél.
Dr. Zelenai Ferenc fájdalomterapeuta, aneszteziológus szakorvos szerint a fájdalomterapeuták feladata, hogy feltárják a fájdalom, különösen a krónikus fájdalom hátterében álló okokat, majd ehhez illeszkedő gyógyszeres, kiegészítő vagy intervenciós, tűszúrásos beavatkozásokat javasoljanak.
Ennek azért van jelentősége, mert a krónikus fájdalom megélése már nem pusztán testi kérdés. Idővel pszichés tényezők is erősen befolyásolják, hogyan éli meg a beteg a fájdalmat, ez pedig tovább ronthatja az általános állapotot. A fájdalom tehát nem mellékszál, hanem a betegségterhet önmagában is növelő tényező.
A fájdalom nem egyforma
A köznyelv gyakran egyszerűen „erős” vagy „gyenge” fájdalomról beszél, de orvosi szempontból ennél jóval összetettebb a kép. Nagy különbség van aközött, hogy egy újonnan kialakult, akut problémáról van szó, vagy egy régóta fennálló, tartós állapotról. Az emberek fájdalomérzékelése ráadásul eleve eltérő.
A daganatos betegek esetében ez különösen fontos, mert nem minden fájdalom kezelhető ugyanazzal a módszerrel. Az sem mindegy, hol helyezkedik el a fájdalom, milyen idegi pályák közvetítik, és a beteg éppen hol tart az onkológiai kezelésben. Ugyanarra a panaszra két különböző beteg esetében akár teljesen más megoldás lehet megfelelő.
Dr. Zelenai Ferenc arra is felhívta a figyelmet, hogy a tartós fájdalom nemcsak a közérzetet rontja. Biológiailag is levezethető, hogy különböző folyamatokon keresztül szinte bármely betegség kilátásait kedvezőtlenül befolyásolhatja. Vagyis a jobb fájdalomcsillapítás nem pusztán kényelmi kérdés: javíthatja az életkilátásokat és a gyógyulás esélyeit is.
Mit csinál a fájdalom-munkacsoport?
A Semmelweis Egyetem fájdalom-munkacsoportja elsősorban nem kutatócsoportként, hanem az ellátásban vesz részt. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy onkológusok irányítják hozzájuk azokat a betegeket, akiknél a többnyire jól működő gyógyszeres terápia ellenére is jelentős fájdalom marad fenn.
A döntés nem rutinból történik. Vizsgálatok és képalkotó eredmények alapján mérlegelik, van-e olyan beavatkozási lehetőség, amellyel például idegblokáddal vagy egy ideg működésének megszakításával érdemben csökkenthető a fájdalom.
A most indult közös programban elsőként hasnyálmirigy- és tüdődaganatos, valamint csontáttétes betegeket látnak el. Ez jól mutatja, hogy a terület fókuszáltan épül, és olyan kórképekre koncentrál, ahol a súlyos, nehezen kezelhető fájdalom különösen gyakori.
Miben más ez, mint a gyógyszer?
A hagyományos fájdalomcsillapító tabletták hatóanyaga az egész szervezetben megjelenik. Ettől a fájdalomcsillapítás nem helyi, hanem általános hatású lesz. Az intervenciós megközelítés ezzel szemben célzott: a fájdalmas területről az érző információt elvezető idegekre irányul.
A szakorvos ezt úgy írta le, mint egyfajta precíziós vagy targetált fájdalomcsillapítást. Ha egy nagyvárosban csak egyetlen épülettel van gond, nem az egész várost kell „kezelni”, hanem azt az egy pontot. Ugyanez a logika érvényesül itt is: nem az egész testre ható megoldás a cél, hanem a fájdalom útjának célzott megszakítása.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a gyógyszeres kezelés feleslegessé válik. Inkább arról van szó, hogy bizonyos betegek esetében a gyógyszeres kezelés mellett vagy helyett olyan beavatkozás jöhet szóba, amely pontosabban célozza a probléma forrását.
Idegblokád, idegfagyasztás, időzítés
Az intervenciós módszerek között különböző megoldások vannak, és ezek hatása sem azonos. Dr. Zelenai Ferenc egy szemléletes hasonlattal magyarázta el a különbséget: az ideg olyan, mint egy autópálya, amelyen a fájdalominformáció közlekedik.
Vannak olyan beavatkozások, amelyeknél ezt az „autópályát” gyakorlatilag lebontják, így a forgalom teljesen leáll. Más esetekben maga a szerkezet épen marad, csak a forgalmat állítják meg átmenetileg. Hogy melyik megoldás jöhet szóba, az attól függ, milyen betegségről van szó, a beteg milyen kezeléseket kap vagy kaphat még, és milyen általános állapotban van.
A hatás időtartama is ennek megfelelően változik: lehet néhány hét, de akár évekig tartó enyhülés is. Ebből is látszik, hogy nem egyetlen eljárásról, hanem egy egész eszköztárról beszélünk.
Az is fontos, hogy ezek a módszerek nem számítanak teljesen újnak. Egyes idegblokádokat régóta alkalmaznak, ám daganatos betegek ellátásában még mindig kevéssé kutatott, hogy pontosan melyik típus kinél lehet a leghasznosabb. Az idegfagyasztás például már 40-50 évvel ezelőtt is ismert volt, később háttérbe szorult, most viszont ismét egyre inkább visszatér a mindennapi orvosi gyakorlatba.
Nem mindenkinek való
A daganatos fájdalom csillapításáról szóló hírek könnyen azt az érzést kelthetik, hogy létezik egy mindenkinél működő, gyors megoldás. A szakember ennél óvatosabb. Ezek a beavatkozások valóban nagyon nagy mértékben csökkenthetik, néha meg is szüntethetik a fájdalmat, de csak akkor, ha megfelelő a diagnózis, jól választják ki a módszert, és a beteg alkalmas rá.
Ez a józan megközelítés különösen fontos. A fájdalomcsillapításban a remény önmagában nem elég; precíz döntésekre van szükség. Éppen ezért a munkacsoport kutatási célja is az, hogy a már ismert intervenciós eljárások közül pontosabban meg lehessen mondani, melyek segíthetnek valóban a daganatos betegek életminőségének javításában.
Hogyan lehet eljutni ilyen ellátáshoz?
A legpraktikusabb kérdés sok beteg és hozzátartozó számára az, hogy hol érhetők el ezek a módszerek. A válasz egyelőre az, hogy nem minden magyar kórházban rutinszerűen.
A legegyszerűbb út az, ha a beteg a saját onkológusánál érdeklődik, van-e az adott intézményben fájdalomambulancia. A Semmelweis Egyetem munkacsoportja több fájdalomambulanciával kapcsolatban áll, így ha olyan daganatos indikáció merül fel, amely helyben nem megoldható, a beteget tovább tudják irányítani.
Dr. Zelenai Ferenc elmondta, hogy az Országos Onkológiai Intézet és a Semmelweis Egyetem oldalán rákeresve is megtalálhatók a bejelentkezési lehetőségek. Az üzenet tehát gyakorlati értelemben is fontos: aki tartósan fájdalommal él daganatos betegség mellett, annak érdemes rákérdeznie, van-e számára célzott fájdalomterápiás lehetőség.
A daganatos fájdalom sokáig a betegség szinte elkerülhetetlen velejárójának tűnhetett. Ma már egyre világosabb, hogy ez nem mindig így van. Nem mindenkinél, nem minden helyzetben, és nem azonnal, de vannak olyan célzott beavatkozások, amelyekkel érdemben lehet könnyíteni a betegek terhein. Ez pedig önmagában is komoly előrelépés.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Dr. Zelenai Ferenc: fájdalomterapeuta és aneszteziológus szakorvos, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika onkointervenciós részlege fájdalom-munkacsoportjának vezetője.
- Fájdalomterápia: olyan szakterület, amely a fájdalom, különösen a krónikus fájdalom okainak feltárásával és gyógyszeres, kiegészítő vagy intervenciós kezelésével foglalkozik.
- Intervenciós fájdalomcsillapítás: célzott, jellemzően tűszúrásos beavatkozások összessége, amelyek az adott fájdalmas területről elvezető idegek működését befolyásolják.
- Idegblokád: olyan eljárás, amely egy ideg fájdalomközvetítő működését csökkenti vagy átmenetileg megszakítja.
- Országos Onkológiai Intézet: a programban a Semmelweis Egyetemmel együttműködő intézmény, ahol daganatos betegek ellátásában is alkalmazzák ezeket a módszereket.
