A diabétesz és a sport nem zárják ki egymást: mozgásra mindenkinek szüksége van, de oda kell figyelni a tudatos étkezésre és a mérésre.
Milyen, amikor egy élsportoló nem csupán a teljesítményről, hanem a sérülékenységről is nyíltan beszél? A radiocafé Balance című műsorában megtapasztalhattuk, ugyanis Czoller Andrea vendége Kusztor Péter volt. A korábbi országútikerékpár-versenyző, magyar bajnok és olimpikon ezúttal már szakácsként és táplálkozási szakemberként részletezte, hogyan változott meg az élete a diabétesz diagnózisa után, és mit tanulhat ebből bárki, aki nem feltétlenül élsportolónak készül, „csak” egészségesebben szeretne élni.
Kórházi vizsgálatból fordulópont
Kusztornál 2018-ban derült ki a diabétesz: egy versenybalesetben eltört a kulcscsontja, a műtét előtti kórházi vizsgálatnál pedig magas éhomi vércukorszintet mértek nála. Az akkori eredmények még nem tűntek drámainak, de a következő hetek otthoni mérései végül megerősítették: valóban cukorbeteg. A szakember nem tapasztalt rosszullétet, nem érezte magát betegnek, ezért a diagnózis különösen váratlanul érte. Ezért hangsúlyozta:
a szűrővizsgálatoknak akkor is van értelmük, ha valakinek nincsenek tünetei.
Gyakorlati kérdés a helyes táplálkozás
Főzéssel való kapcsolata jóval korábban kezdődött. 2009-ben külföldre költözött, az edzéseken túl sok időt töltött egyedül, ezért magára kezdett főzni. Ekkor szeretett bele igazán a konyhába. A diabétesz azonban új fókuszt adott érdeklődésének: már nem pusztán az lett fontos számára, hogy mit eszik, hanem az is, hogy az adott étel pontosan mit tartalmaz, és hogyan hat a szervezetére.
Hirtelen gyakorlati kérdéssé vált a táplálkozás. Szénhidrátok, fehérjék, mennyiségek, időzítés: mindennek súlya lett. Utólag visszanézve Kusztor elárulta: bár korábban is igyekezett odafigyelni a helyes táplálkozásra, azért előfordultak rossz beidegződések és nassolások.
Sportsikerek diabétesszel
Egy diabétesszel élő élsportoló tápanyagbevitelei alapvetően nem különböznek egy nem cukorbeteg élsportolóétól. Például amikor Kusztor a Milano-Sanremo versenyen indult, ugyanazt fogyasztotta, mint bárki más. A teljes tiltás helyett arra kellett odafigyelnie, hogy folyamatosan az elfogyasztott ételhez igazítsa az inzulint, és ellenőrizze a vércukorszintjét. A sportoló szerint életútja a bizonyíték:
így is lehet világszinten versenyezni, és nem ő az egyetlen, aki diabétesszel is komoly eredményeket ért el.
Napi 40–50 teszttől a szenzorig
Mielőtt megérkezett volna a szenzor, Kusztor napi 40–50 ujjbegyes vércukortesztet végzett. Ez első hallásra szélsőségesnek tűnhet, de ő mindent tudni akart: hogyan reagál a szervezete bizonyos ételekre, terhelésre, vagy az éjszakai folyamatokra.
Aztán a szenzor sokat könnyített a mindennapokon. Valódi segítségnek bizonyult a technológia: láthatóbbá tette azt, ami korábban rengeteg különálló mérésből állt össze.
A fáradtság sokszor üzemanyaghiány
Miért fogy el valaki energiája az edzés végére? Miért nincs ereje másfél-két óra mozgás után? Kusztor olykor saját maga is tapasztalt hasonlót, és sok más sportoló is megkereste efféle kérdésekkel, ezért választ kellett találnia, amely így szól: gyakran azért, mert nincs elég üzemanyag a szervezetben. Előfordulhat, hogy az illető nem töltötte fel magát megfelelően edzés előtt. Szintén elképzelhető, hogy hosszabb sportolás közben semmit nem pótolt vissza.
Ha valaki másfél óránál hosszabb ideig sportol, ott már érdemes foglalkozni azzal, hogy közben mi és mennyi kerül vissza a szervezetbe. Nem mindegy az intenzitás sem: más a helyzet alapállóképességi mozgásnál, mint amikor valaki magasabb terhelésen edz.
Mit, mikor, miért együnk?
Kusztor szerint a hétköznapi étkezésre jellemző, hogy sokan egyszerűen túl sokat esznek, és ritkán teszik fel maguknak a kérdést, hogy valójában miért van szükségük ekkora mennyiségre. Szélsőséges tiltások helyett több figyelemnek kellene jutni a minőségre: a rostokra, a zöldségekre, a gyümölcsökre, és arra, hogy az ember tisztában legyen vele, mit, mikor és miért eszik.
Cukorbetegként sincs olyan, hogy valamit soha nem lehet megenni. Csokoládé vagy sütemény is beleférhet, de tudni kell, mi lesz a következménye: ha nagy mennyiségű szénhidrát kerül a szervezetbe, azt nehezebb kezelni, és ehhez alkalmazkodni kell.
Az éjszakai étkezések átka
A késő esti nagyobb étkezések hatásáról szólva Kusztor felhívta rá a figyelmet: ha valaki tele gyomorral fekszik le, az nemcsak az emésztést terheli meg, hanem az alvás minőségét is ronthatja. A magasabb pulzus, magasabb vércukorszint, nyugtalanabb pihenés mindenkinek problémát okozhat – cukorbetegenek és nem cukorbetegeknek egyaránt.
Mindennapi mozgás mindenkinek
A szakember úgy látja:
a mozgásra mindenkinek szüksége van, de nem kell feltétlenül heroikus edzésekre gondolni.
Az is segít, hogy az egy-két kilométeres távolságot nem mindig autóval tesszük meg. Így akár gyaloglással példát mutatunk saját magunknak, a gyerekeinknek vagy bárkinek, hogy a mozgás a mindennapi élet természetes része.
Balansz a Balance-ban
A műsor címét elemezve Kusztor kifejtette, mit jelent számára a balansz, az egyensúly: a családdal töltött minőségi időt, a közös étkezéseket és a mozgást. Számára nem elég, ha mindenki egy helyen van: fontos, hogy valóban együtt csináljanak valamit, például közösen főzzenek. A diabétesz menedzselését pedig az élet részének tekinti: figyelni kell a testre, a ritmusra, az ételre, és arra is, hogyan vagyunk együtt másokkal.
Ki kicsoda, mi micsoda?
- Kusztor Péter: korábbi magyar országútikerékpár-versenyző, jelenleg sport- és teljesítményfokozó séf.
- Diabétesz: cukorbetegség, a glükóz feldolgozási zavara.
- Szenzor: folyamatos szöveti cukorszintmérésre használt eszköz, amely segít valós időben követni a változásokat.
- Ujjbegyes vércukorteszt: hagyományos vércukormérési módszer, amikor egy apró szúrásból vett vércsepp alapján történik a mérés.
